Riddler - Világosság

Fény, ez kell, mint a léthez az oxigén,
El kell, hogy veszítsd, hogy biztosan tudd mit ér.
Pár ember, pár érzés mi kilóg a sorból,
Mi felébreszt a világ okozta sokkból.
Mondd jól vagy, nincs semmi baj,
Pár őszinte kérdés, mi könnyen áthidal
Egy szakadékot, túlparton a világosság,
Ők megmondják, ha nem tudod, hogy vajon mi vár most rád.
Öröm, ölelés, örök önzetlen szeretet,
Kérdésemre mindig őszinte felelet,
Mit adnak a szülők, a testvérem, a szerelmem,
Barátok kikből kevés van, de nem kell több,
Mert bejött az, hogy rendbejött minden,
Ha ott voltak mellettem, mert már hittem
Sok mindenben és csalódtam is rengeteget,
Összekuporodva sírtam, az álmom nem engedett.
Nem tudom otthagyni a gonosz, sötét rengeteget,
Anyu segíts! kiáltottam, s máris keltegetett.
Magához ölelt, csitított, megnyugtatott.
Tisztelem, akár Édesapám, ki eljuttatott
Idáig, mindig megadta, mire szükségem volt
Jelenléte helyett engem szeretete kárpótolt,
A távolból tudtam, mindig csak ránk gondol,
Az otthon melege megvéd, ha kint vihar tombol.


Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.


Egyetlen testvérem, most hozzád szólok,
Jól ismersz tudod, nem vagyok szónok.
Sokszor nem mondok ki valamit, de most nincsenek tabuk,
Ugyanúgy szeretlek téged is, mint Aput és Anyut.
Mindenki aludt, de én ébren voltam, mert féltem
Az árnyaktól, suttogva kértem,
Hogy hadd bújjak hozzád, mert biztonságot adtál,
Már akkor is, mint most is önzetlenül.
Földre kerül az ember, olykor teljesen elgyengül,
De a szerelem új reményt ad, újra fellendül.
Köszönöm kedvesem, kit Isten nekem teremtett,
Tudom én vagyok, ki nagyon sokszor szelet vet,
De vihar helyett napsütéssel válaszolsz,
Elviseled hibáim és szerelmesen átkarolsz
Olyan vagy, mint én, ez az oka a sok ellentétnek
Téged és engem nagyon kevés ember érthet
Meg, a lényeg, hogy szeretsz, én is szeretlek
S örökké ott leszek minden bajban melletted
Barátaim, kik kölüncök, mint én
Ti is vezettek a sötétben, hogyha többé nincs fény,
Ki vagyok én? ti megmondjátok, mert jobban tudjátok,
Mint én saját magamról
Ha majd harang szól nekem, tudom kik lesznek ott,
Tudom ki...ki életembe fényt hozott.



Refrén 2x:

Hogy láss a sötétben fény kell, mit érzel,
Ő irántunk soha ne feledd, bármit érsz el,
Hiányuk csak akkor van, ha már nincsenek,
Akik őszintén szeretnek, hidd el, ők a mindened.

Hidd el ők a mindened...ne engedd el őket, ne bántsd őket...vigyázz rájuk...vigyázz rájuk!