Wilbury Cousins - Az én csajom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.
Álljon elém izzó, forró nyárban,
Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.

Legyen kirugdalt, kitagadott céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk,
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha a Földön a tűz mindent eléget,
Repüljük együtt be a mindenséget.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk,
Édes gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba',
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Mindig imádjon, egyformán szeressen,
Könnyben, mocsokban, szenvedésben, szennyben.
Ha minden álmom végleg semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Ha a Földön a tűz mindent eléget,
Repüljük együtt be a mindenséget.

Kifestett arcát angyalarcnak látom.
Mindenem Ő lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig nevetnénk a széthulló világot.

Együtt nevetnénk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást átölelve.
Meghalnánk majd. Bűn és szenny az élet,
Csak ketten voltunk tiszták, hófehérek.

Ha a Földön a tűz mindent eléget:
Repüljük együtt be a mindenséget.