Vidám Barakk - Szexuális delfinekkel

Félreléptem! Egyszer elmesélem; tetszelegni jöttem ki a vízből.
Káros szenvedélytől mentes, csillogó és kedves jellememtől lettem ember,

Szedek szét egy szeletet neked,
Még a szeretet lehet ép, az elemed, független,
Kerek, Kész, egy szeletnek vélt egész.
A fejekből túl sok ész türemkedik ki.

Kimondják a nevedet nevetve a gyerekek
Lecsuktad a szemedet, eldobáltad szemeted

Esik szét a felekezeted,
Lám a fele kezedet rágja
Gyülekezeted, máglya lángban,
Zúzmarában,
Ősi bájban szeretett emberélet.

Szexuális Gerjedelmem tárgyává megteszlek téged,
Hosszú volt az út a parton, fáradt ölbe veszlek,
Egyszer táncos lábú asztalon zöld kristálygömbben láttam már,
Hogy megfogant a gondolat, a gondolat, a gondolat, szül gondokat szül, gombokat nyom…

Fekszünk a parton, nekem nincsen végtagom, te nem létezel
Fülembe súgod: drága delfin, nem haragszom, hogyha vétkezel

Kérlek, hogy mássz ki még az egyszer!
Tudod, hogy emberként is tetszel!
Növessz újakat, növesszél ujjakat!
Legyen gondolat, szüljön gombokat! Nyomd Meg!
:||
Nyomd Meg!

Fekszem kint a
Parton, fáj a
Markom, ökölben
Tartom,

Felnézek az
Égre, lettem
Végre, formált
Képére egy

Jellem, csupasz
Küllem, leszek
Ember, újabb fegyver

Lesz a gombom, meg kell nyomnom
Mert már hallom, mindig hallom

Szedtem szét egy szeletet neked!
Vidd az ebedet! Lehetnénk
A gyereked helyett, mint a gyerekek!
Szaladnánk, vagy repülnénk, elúsznánk,
És Te pedig leülnél, te csak úgy leülnél!