Romantic - Száz év magány

Méz ízű a szám a te édes csókod után, s a szél szárnyán száll a dalom.
Száz év a magány, s csak egy percig néz szemed rám, az a perc bárhogy fáj, akarom.

Pedig rég nem jártak szívemben már.
De a szép szavaktól újra nyílt a határ.
Szemed lángja izzó fény és bárhogy harcolok én,
A karjaidba űz, ez a kéj.

Méz ízű a szám, a te édes csókod után, s a szél szárnyán száll a dalom.
Száz év a magány, s csak egy percig néz szemed rám, az a perc bárhogy fáj, akarom.

Soha nem nyitották fel bennem még,
Azt a szent helyzet hol szívem tüze ég.
De te lángra gyújtottál, és visszaút nincs már,
Ezer gondolat csak folyton rajtad jár.

Méz ízű a szám, a te édes csókod után, s a szél szárnyán száll a dalom.
Száz év a magány, s csak egy percig néz szemed rám, az a perc bárhogy fáj, akarom.

Csak egy pillanat volt megszeretni, vágyaid kulcsát megszerezni,
De úgy vigyáznak rég, mint senkire eddig még.
Kérem a csókot, kérem a szívet, hiányzik a képhez a színed,
Mit most fest az ég, a szerelem tengerén

Méz ízű a szám, a te édes csókod után, s a szél szárnyán száll a dalom.
Száz év a magány, s csak egy percig néz szemed rám, az a perc bárhogy fáj, akarom.