Utazás (Rockopera) - A vacsora

(Kálmán):
Egyetlen éjszakát még kérek én,
amíg a tavasz tova száll,
Siratlak itt egy sáros féltekén,
téged, te komisz barna lány.

Sírnak a felhők meg a fák is,
mert elhagytál egy másikért,
Te csalfa lány ez vár te rád is,
fizetni kell a májusért.

(Cotteril):
Fürdő, friss ing, tea és jó szivar,
mint otthon, bár az még odébb egy gondolattal.
Egy olcsó kis dallam, pár hang a zongorán,
a békét hozza el, bárhol jár.

Bolond világ, mely önmagát pusztítja el,
és nincs megállj,
gyilkolnod kell, azért, hogy élj,
te lősz vagy ő lő rád.
Az értelem, a kultúra tűnő délibáb, látsz-e mást,
a terror győz, a hitványság saját, átkozott fajtánk.
Diana!

(Lady Ashton):
Igen?

(Cotteril):
Jöjjön, beszélnünk kell.
Ez a Fleming...

(Lady Ashton):
Igen?

(Cotteril):
Éppúgy angol, mint a zongorista, ott bent.
A helyzetünk eléggé kényes,
és szívesen segítenék.

(Lady Ashton):
De kedves Hugh, nem értem.
Mi történt?

(Cotteril):
Jobb, ha felmegy hozzá.

(Lady Ashton):
Épp oda készültem.

(Rheinalder):
Jó illatok, jó zene.

(Rheinalderné):
Emlékezz rá, hogy hol vagyunk.

(Avron):
Csak börtön ez.

(Robi):
Hová mehetsz?

(Herr Kretschmer):
A csapda ránk zárult.

(Rheinalder):
Ha mást csinálsz, mint jó képet vágsz...

(Avron):
Az egészhez.

(Frau Kretschmer):
Csak rosszabb lesz.

(Rheinalderné):
De meddig még?

(Avron):
A tisztesség...

(Együtt):
Nem számít ezeknek.

(Szurov):
Jó estét kívánok.
Mért állnak kérem, üljünk asztalhoz,
ha nincs ellenükre, uborkát, vodkát hozz.

(Csepege):
Igenis.

(Szurov):
Csak bátran hölgyeim,
nincs mitől félniük,
a bajtársaim mind derék fiúk.

(Csepege):
Itt is vagyunk.

(Szurov):
Vodkát, hölgyek?
Önnek töltsek?

(Rheinalderné):
Köszönöm, én nem.
Hisz látja jól.

(Szurov):
Bocsánat, persze.

(Kapitány):
Tavaris major na zdarovje.

(Szurov):
Akkor igyunk, igyunk önökre.

(Herr Kretschmer):
Proszit.

(Rheinalder):
Hello.

(Falucci):
Kedves egészségedre.

(Csepege):
Az ételt! Az elvtársak már biztos éhesek.

(Szurov):
Várj még, ráér, nincs itt még mindenki,
a szép angol lady. És persze Mr. Fleming.

(Cotteril):
Ő már lepihent, azt mondta nincs jól.

(Szurov):
Ezt őszintén sajnálom,
nincs orvos a környéken nincs sehol.

(Lady Ashton):
Jó estét.

(Szurov):
Lady Ashton.

(Lady Ashton):
Igen?

(Szurov):
Üdvözlöm.
Fleming úr hallom beteg.

(Lady Ashton):
Csak lázas.

(Szurov):
Egy kis nátha magas lázzal,
de hátha mégis más.

(Lady Ashton):
Értek hozzá, ápolónő voltam a háború alatt.

(Szurov):
Hát akkor nincs baj,
Fleming úr sorsa
úgy tűnik jó kézben van már.

(Csepege):
Őrnagy elvtárs,
most már tálalhatnánk kérem, kihűl.

(Robi):
Bélszín á la Csepege, ez lesz a főfogás.

(Cotteril):
Nem mondom, most jól esne egy csirkepaprikás.

(Herr Kretschmer):
Az ilyesmi az tudja, kétszer csíp.

(Frau Kretschmer):
Borzasztó vagy, Hanzi.

(Herr Kretschmer):
Ez csak vicc.

(Cotteril):
Kedveli-e őrnagy úr a jó magyar konyhát?

(Szurov):
Kissé talán fűszeres, de mindez megszokás.

(Herr Kretschmer):
Imádom, mert zaftos, ízletes.

(Szurov):
De visszatérve önökre,
igyunk a derék Flemingre.

(Falucci):
Nem is evett szegényke.
Fel kéne tán vinnie.

(Robi):
Ráér hiszen régen alszik már.

(Szurov):
Ez a Fleming.
Hallottam már valahol.
Ismerős név.

(Cotteril):
A penicillin felfedezője.

(Szurov):
A penicillint egy orosz fedezte fel.
Mint ahogy miénk a legtöbb nagy találmány,
elsők vagyunk mindenben.

(Rheinalder):
Ön hol tanult meg ilyen jól angolul, őrnagy?

(Szurov):
Kanadában, ott éltem egy ideig én.
Dekadens ország, de az emberek nagyvonalúak,
s a tél szebb, mint a Don mentén.

Ott távol Moszkvától más minden szó,
más törvény mást ígér.
De a zemljá mátyuska szólít és vár,
és a tékozló visszatér.

Mért, mért, hogy is tudnák mért.
Van önök közt, ki keresztet vet, ha meglát,
Azt hiszi tán, a sátán én vagyok.
És itt ez a vérző talpalatnyi ország,
Átkoz minket élő s holt.

Én Sztálingrádtól jöttem Budapest faláig,
Végigharcoltam az egész háborút.
Mint felszabadító jöttem,
s egy jó magyar ember,
A lábamba vasvillát szúrt.

Itt távol Moszkvától vérünk mért hull,
Gránát mért zúdul ránk.
Ó zemljá mátyuska távol vagy már,
Itt gyilkost rejt minden ház.

Mért, mért, mondja meg mért?
Mért?

(Lady Ashton):
Azt kérdi, tőlem kérdi mért van mindez?
Mert gyűlölik, gyűlölik.

(Szurov):
De mért?

(Avron):
Lövések.

(Herr Kretschmer):
Mi lehet?

(Rheinalderné):
Hová bújjunk?

(Robi):
Itt harc lesz.

(Billy):
Jönnek az ENSZ-ek, vesznek a ruszkik.

(Rheinalderné):
Billy fogd be a szád.

(Szurov):
Ugyan már, semmi baj.
A fiú bátrabb sokaknál.
Csak egy kis tűzharc az útakadálynál,
meglátják vége lesz hamar.

(Kapitány):
A szemét lesből támadt ránk,
felgyújtott egy autót.

(Altiszt):
Jevrenko is sebet kapott.

(Kapitány):
Ez pedig már félholt.
Eltaposunk mocsok féreg, véged.
Így pusztul a gyilkos mind.

(Péter):
Tudtam, hogy eljössz, elviszel innen,
itt vagy hát anyám.

(Szurov):
Szédült bolond, hőst játszhatott.
Bolond gyerek, bolond.
Nos Lady Ashton hát ez a háború,
a gyűlölet ide vezet.
Hát ide vezet a gyűlölet.