Sakk /musical/ - A templom

Anatolij:
Vajon ki akar velem találkozni?
És épp itt,
a Támaszkodó Buddha Templománál?
Fred:
Psssz...
Á, szóval te vagy az...


Fred:
Ez az a klasszikus helyzet,
amiből nem sül ki jó...

Anatolij:
Akkor meg mért ez a "meeting"?
Hisz mit sem ér itt a szó!
Jó, de beszéljük meg,
mert fontos lehet...
Ha Florence-ről van szó, hát el se kezdd!
Várj! És ne menj el még,
mert nem érdekel,
sem ő, sem a zűrös kis életed!
Akkor meg mit akarsz?
A fontos a sakk!
A sakk?

Holnap is így kombinál majd...
Nem tudod védeni ezt...
Na de én már kitaláltam:
ütheted így is, és veszt!
Én... Én nem értem mért...
B5-ön a matt!
Én nem értem mért épp te segítesz...
Mert nekem a sakk a legfontosabb,
és nem bírom rég...
Értsd meg: nem bírom nézni,
ha győz a középszerűség...!
Egyszer már mondtam, nem kell hálásnak lenned!

Utoljára taknyos srác koromban voltam ilyen tisztességes...
Nem voltam még tizenegy éves, amikor felnőttem...
Gyermekkoromban sajnos nem volt minden oly felhőtlen...
Hiába szerettem, sőt, imádtam,
nagyot csalódtam az édesanyámban, mert
túl gyakran útra kelt...
Elhagyott mindig egy másik életért...
Nem értettem, hogy mért?
Apám azt mondta - s én megtanultam -,
az élet játék csak...
Sorsunk minket, sakkfigurákat előre s hátrébb rak...
Kezembe vettem hát a sorsot,
bíztam benne, hogy legyőzhetem talán majd...
Nekem is térdet hajt...
Ezen a táblán jól kell kombinálj...
S te leszel a király...
Az apám fej volt, belevaló...
Jó vastag páncél a szíve helyén...
Úgy vélte kár, hogy van bennem ambíció,
s nem adtam fel már az elején...
Mert ő a meccset feladta rég...
Életünkből kisétált szépen...
Kilépett házunk huszadik emeletén...


Fred:
Soha senki nem kérdezte, hogy akkor én mit éreztem...
Ki sem hűlt még az ágya tán,
és anyám mellett horkolt már az új apám...
Szegény kissrác, ki jónak hitte eddig az életet,
belátta máris, érett szívvel, hogy jó nagyot tévedett...
Szegény kissrác, a kocsmák előtt arra várt,
hívják játszani be őt, mert fizettek, hogyha nyert...
Megnyerte hát az összes partiját...
S beszedte, ami járt...
Szegény kissrác, ma, húsz év múlva mit akarsz, mit remélsz?
Elértél mindent, hisz újra meg újra özönlött annyi pénz...
Barátod egy maradt, a hírnév,
és már rég volt, hogy valamit ingyen adj...
Névtelen árny maradj...
Ott van a súly a mérleg két felén...
Kérdés: mi a több? Én!