Somló Tamás - Találj rám

Az égre néz ezernyi ház,
S a mélyben autók úsznak el.
A városé a választás,
Hogy mennyi helyből mennyi kell.

Az utcák szétszaladnak látod,
Figyelj, hogy mégis rám találj,
A kavargó nappali világot,
Az éjjel emléke járja át.
Hogy egyszer rád találjak végül
Azt várd.

Naponta füstből vesz ruhát,
Az utcazaj öltözteti,
Korommal sminkeli magát,
A szél, s a nap megfürdeti.
Felizzik éjszaka a város,
A titkok izgalmában ég,
Egy láthatatlan utcán járok,
Mikor jössz egyszer már végre felém?
Hogy végre megtaláljuk egymást,
Te meg én.

A város lüktet mint egy gép,
A hídon össze ér a kép,
Veszélyes éjjelekkel,
Földübörgő reggelekkel,
Szörnyeteg, de végre mégis szép.

Egy mozdulatból ismerj rá,
Ne válaszolj csak indulj el!
Egy fáradt lassú délután,
Mikor már senki nem figyel.
Kövess a házak közt az utcán,
Az itt felejtett fák terén,
Tudod, hogy oly közel vagy hozzám,
Elég, ha lépsz egyet végre felém,
És akkor megtaláljuk egymást,
Te meg én.

Csak indulj el végre felém!
Csak te meg én.

Tömeg a járdán
Tömeg az utcán
A város egy álom
A falakat látom!