Miss Saigon (musical) - Még mindig hiszem

(Kim):
Azt képzeltem, hogy alszik,
Két karja átkarolt.
És úgy rémlett, hogy szólít,
A sóhajként jött név Kim volt.
Tudom, három év is elmúlt már,
De a holdfénynél egy karcsú árny
Visszajár még.
S én még mindig hiszem,
Van még remény,
Eljössz, igen,
Szívem nem nyugszik el,
Míg vár.
Mert még mindig hiszem,
Itt állsz egy nap,
Én várlak, míg csak
Él még hitem.
Várnék mindörökké,
Mert visszatérsz még,
Visszatérsz, csak én tudom, miért.

(Ellen):
Álmodtál, s láttam, rémít,
Újból kísért egy árny.
És ajkadról hogy felsírt,
Egy szó tört fel, egy név talán.
És ez gyötrelmesebb mindennél,
Mert a benned élő másik én
Nem enyém.
S én még mindig hiszem,
Lesz még idő,
És semmi nem választ el,
Szívem megnyugszik majd,
S megért.
Elmúlt, itt vagyok én,
Többé nincs mitől félj!
Chris! Mondd, merre jársz!
Ami kínoz ott bent,
Mit a múlt mélye rejt.
Mondd el, mi bánt!

(Kim: Ellen):
Én még mindig hiszem, Foglak, őrizlek én,
Jössz még és én Ha megrémít az éj,
Várok, míg él még hitem. Karom óv, ne félj!
Most már bármi legyen,
Amit nem mondhatsz el.
Fordulj még felém!
Álmodj bármit!
Sirass bárkit!
Szívem, hogy visszatérj, Szívem mindig
Csak arra vár, ha kell, Rád vár,
Holtunkig már! Holtunkig már!