Presser Gábor - Majd Leonard

Vasárnap pihenőnap, egyszerű kerek.
-"Ma kirándulok"-szólt a jó Isten,
de gyerünk segítsetek.
-"Nem kell sál, nyakkendő se.
Elég egy kabát."
S az angyali szolga csak tátog:
-"Na, de Uram, na, de nahát.!
S a többiek is csak mökögnek, de szólni nem mernek,
s elindult az Úr, s megérkezett.

New York 55, Caffé "Etüd".
Zeneszerzők meg egyebek, ez a törzshelyük.
És betoppan az öregúr és köszön egy jó nagyot:
-"Én bemutatkozom kérem: a jó Isten vagyok!"
S a zeneszerzők kedvesek, ők úri emberek.
Hellyel kínálják, a kávé hül, a füst remeg.
-"Teát, ha tetszik!..."
-"Köszönöm, én azzal nem élek.
Én azért jöttem kérem, hogy zenét rendeljek.
Mer a Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem.
És férfi módra megvallom, meg is könnyeztem.
Valami operát, vagy operettet, vagy valami modernet,
lehet mai a környezet, de klasszikus hangszerek.""
S a zeneszerzők mosolyognak, de senki nem nevet.
Leonardra gondolnak, a kávé hül, a füst remeg.

"Majd Leonard.
Majd Leonard."

Szóval üldögélnek, szivaroznak, kinn szépen süt a nap.
Már megint másról beszélgetnek, férfi hangulat.
S a jó Isten köhint egyet:
-"Már megbocsássanak!
De a Rómeó, a Júliával, hát mondják, mit szólnak?
Zene kéne uraim, gyönyörű szép zene, s ha Önök nem vállalják,
hát akkor ki a fene?"
De egy szerző szól:
-"Most nem bírok, most szerelmes vagyok."
-"Most én se,"-így egy másik, "én reklámot írok."
-"Én feketelistán vagyok."-sóhajt egy göndör harmadik,
és hátranéz, kicsit dilis, már rég nem figyelik.
-"Na zenés filmet azt nem írunk. Napi 30-40 jegy, a közönség a moziba, most háborúzni megy."
De odaül a legöregebb, s a szeme úgy nevet:
-"Én megmondom uram, hogy ki a Te embered:
Majd Leonard, ő jó lesz neked.
Majd Leonard, ő lesz az embered."

S az ajtó nyílik, és becsusszan a fény.
Egy gyönyörű árnyék áll ott: kis színésznő, szegény.
Körülnéz, hunyorog és halkan kérdezi:
-"Leonard?"
-"Otthon a zongorát veri."
-"De bemutatunk az Úrnak, na gyere kedvesem."
-"Maria, Maria, Maria a nevem."
És zavarban van, hát persze. Kis statiszta szegény.
És leül, és rágyújt, és vár, mint a remény.
S a jó Isten köhint egyet:
-"Tudja kedvesem, egy zeneszerző, egy nagyon jó,
az kéne nekem. Mer a Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem.
Ha tudna valakit, Én most megrendelem."
-"Hát Leonard"-szól Maria, "Ő zseniális zenész."
Csak tessék velem jönni, csak két utca az egész."
És elköszönnek, s a szerzők mondják:
-"Gratulálunk, remek."- s mosolyognak,
a kávé hül, a füst remeg.

S az utcán vannak, sietnek, mert sürgős a dolog.
A tűsarok kopog, a jó Isten csoszog.
És Maria szól:-"Megérkeztünk, ez az a ház."
S az ablak nyitva, besüt a nap, valaki zongoráz.
De a jó Isten most azt mondja:
-"Én mégse mennék be, Én búcsúzom, kicsim:
Na, Isten vele!"
-"Na, de hé, hé, még ne tessék, még valami jár nekem.
Az nem lehet, ugye nem lehet, hogy csak ennyi a szerepem?"
-"Hát nem bizony, kicsim. Itt egy csók a Múzsának.
S ha megkérem, ugye átadja annak a Leonardnak?"
S a csók csattan,a zár kattan. Maria még int,
a jó Isten már nem, ő egy jó nagyot csettint.
És tova csoszog, és mosolyog s a fejét csóválja.
Egy dallamot fütyül, ő már tudja.

"Majd Leonard.
Majd Leonard
Majd Leonard."
(fütyszó)