Bródy János - Valahol az úton

Valahol az úton eltűnt előlem a fény
Idegen a táj és nem tudom, hol vagyok én
Hol vagyok én, és hol van a helyem
Aki tudja, mondja meg nekem
Ezen a világon boldogok hol lehetünk

Valahol az úton távoli még a remény
Idegen tájon átutazó vagyok én
Kimerülten hallgat a szivem
Aki tudja, mondja meg nekem
Ezen a világon boldogok hol lehetünk

Hol van, ahol megmaradunk
Megpihenünk végül
Hol van, ahol felszabadulhat a lélek
Hol van, ahol szárnyal a dal
Nem kaloda készül
Hol van, ahol nem maradunk egyedül

A gyerek, aki voltam, még velem él valahol
Ha becsukom a szemem, éjszaka fölém hajol
Keresi a szót, a hangot a szívem
Ha valaki tudja, mondja meg nekem
Ezen a világon boldogok hol lehetünk

Valahol az úton túl vagyunk már a felén
Valahogyan minden más, mint az út elején
Lehet, hogy az életünk már csak ilyen
Senki nem mondja meg soha nekem
Ezen a világon boldogok hol lehetünk

Hol van, ahol megmaradunk
Megpihenünk végül
Hol van, ahol felszabadulhat a lélek
Hol van, ahol szárnyal a dal
Nem kaloda készül
Hol van, ahol nem maradunk egyedül
Soha már

Én valahol még keresem