FankaDeli - Dráma kevés humorral /DJ Coma Remix

Csak egy romantikus tahó egy pali a sok közül
egy saját kis sztorival a világ elől menekül
persze volt, hogy remekül mentek a dolgok
gondoltam egy bort kibontok felhívtalak te átjöttél
szeretkeztünk hajnalig de nem mondtam, hogy maradj itt
hagytalak és te mint az ördög sugalma száltál tovább
a haverok jöttek mentek magam mögött hagytam ezer komát
az élet lovát azt hittem betöröm hisz ki ha én nem
mára kétlem, hogy egyáltalán meglelem az istállót
engem senki nem istápolt csúfoltak és lenéztek
mára ez nem érdek de emlékem temérdek és nem ismerek
szemérmet az elméletem egyszerű a szavak halmaza eszköz
de az érték a tett mindegy, hogy ki mit mond ami meggyőz
csak amit látok sajnos nem amit érzek mögöttem rémek
ha éjfélt üt az óra kopott lámpám árnyékában mintha
hangod újra szólna de a tapasztalat foltja csorbítja
a jövő fényét mindenki kapott sok élményt sok milliárd
történet bennem furcsa érzést kelt az éjszaka gyermeke
sokáig gondoltam én vagyok ha majd meghalok
követem az angyalokat de rájöttem, hogy maradnom kell
megélnem a holnapokat tegnappá varázsolva
e vég nélküli betondzsungelben saját magam kezét fogva
lopva egy pillanatnyi csendet ami megment éjről éjre
félve járni köztetek fejemben öngyilkos ötletek
a rettegés körbevett cikázva zsigereimben sokszor ölre ment
villámként a tudat, hogy a múltat amíg magam előtt
gurítom utamon nem hagy repülni ahogyan álmomban
amit keresek lehet túl távol van pedig fejemben felmázoltan
alapvető szabályok hogyha arra járok ne felejtsek figyelni
egy toll egy zene meg egy cetli és leesik a lényeg
körülöttem a lények barátok ti pedig gyermekeim hiszen
magam fia nem lehetek először nevetek, hogy nem érted
de te kérted, hogy mondjam el az éjszaka kölyke
te vagy és én állok mögötte maga az éj de nem kell, hogy félj
nem bántalak úgyis majd rám szakad a hajnal a naptól
elfordulok szomorkás arccal és kivárom az alkonyom
hiszen sarjaim nem hagyhatom ez az én kis börtönöm
téged is rabul ejt szökni nem tudsz így marad ez örökkön
örökkön örökké.

A végtelen szült engem az éjszaka felnevelte
ébredni nem merek pedig meglehet, hogy
az emberek nem is ördögök de félek, hogy eltemet...

Viszem a balhét feri bűnbaknak perfekt példány
körülöttem sokszor volt jó pár szép lány
velük jött a szerelem és az ármány
a wcben márvány a pénz fura lencse mindent torzító látvány
mint a cigiben a kátrány szavaim közt a rímek melyeket
egy dögös bít gyújt meg és parázslik hajnalig
azt hittem nincs semmim de rájöttem, hogy a hit és a becsület
minden akadályt leküzdhet bármerre indulsz bármikor
szard le bárki bármit szól a te életed te éld én meg az enyém
mindenkinek ott van a szarv a fején a sorstól
mikor a ördög receptjébe kóstol a vándor ezzel eleinte
senki nem számol a lelkiismeret kezdetben rád szól aztán
a cinkosoddá válik hamis kéjjel pártol százból vagy ezerből
mindegy halálodig keresed az értelmét a létnek az éjben a fények
ahogy a minta a terítőn talán most kaphatsz pár tippet feritől
ennyitől még nem lesz bajod csupán kis adagot árulok
de maradj még hisz csak pár sarok és otthon vagy viszont
az élet nem hagy több időt mint egy kinőtt ruha csupán
emlékeket támaszt fel...