Honthy Hanna - Az én mamám nem hordott bubifrizurát

Ó az én, az én mamám egy angyal volt tán
A két szeme úgy kéklett rám, mint a nyári éj
Hófehér kezét, ha néha megcsókoltam
Istenem de boldog voltam valamikor rég

Vett kis konyhát, tarka csuprot, utcasarkon krumpli cukrot
Húsvétkor vett kicsiny nyuszit, képes könyvet
Sírva ült az ágyamnál, ha lázas voltam
Szegény amíg meggyógyultam mennyit szenvedett

Az én mamám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt
Az én mamám lágy hangja csupa zene volt

Emlékszem olyan szeme volt akár az égbolt
Az én mamám még néha elpirult
Szívében még a múlt melódiája gyúlt

Az én mamám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer: édes jó anyát

Csókot adj az ősz fejére, ráncos, reszkető kezére
És érezd azt meg, hogy a szíve érted reszket
Hogyha bánat ér ölében vigaszt lelhetsz
Imádkozz a jó Istenhez, hogy tartsa meg neked

Az én mamám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt