Kaukázus - Kicsiország

Próbáltam én már rámutatni a hibáidra te isten,
lezsíroztam az ördögömmel, hogy az élet a valószerűtlen,
próbáltam én már visszaszívni a szavakat a számba,
próbáltam én már feloldódni egy műanyag pohárba,
s próbáltam én már kívánságot dugni a mélyedésbe,
kompenzálni a felettes énem látomásért cserébe,
és próbáltam én már zseblámpával világítani az égre,
a csillagokat csókolózás közben kapni a lencsevégre,

Kicsiország kicsi népe, de elég komoly a képessége,
egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
ha ez az ország ez a széle a mennyország határmezsgyéje,
valahol még találkozunk a bécsi kapunál, bájbáj…

Próbáltam én már letárgyalni a pokolban egy tornácot,
megszólítani megpróbáltam a megfigyelt sokaságot,
és próbáltam én már lekattanni a füveidről te síva,
de a föld üresség az ég szüzesség és nincs olyan, aki kibírja,
próbáltam én már átvezetni a tengereken a népem,
de nem volt sós és nem volt elég, hogy én csak úgy simán kérem,
s próbáltam én már letisztázni a békalencsét a tóba,
angyalok ellen kavicsot gyúrni télen a hógolyóba, de ez

Kicsiország kicsi népe, elég komoly a képessége,
egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
ez az ország, ez a széle, a mennyország határmezsgyéje,
valahol még találkozunk, a bécsi kapunál, bájbáj…
bájbáj…
annyi mindent próbáltam már…
bájbáj…bájbáj…
próbáltam, próbáltam már…