Geréb - Esővel együtt

Megjött az érzés, és megyünk a bálba,
az apró képek balladája,
magához húz, hogy hát hogy ha..., máma...,
sikerülhet minden, mert nem lesz nagy lárma!
Jól van na, ha fáradtnak tűnnél,
segíthet rajtad egy zöld tündér.
A kívánság az kívánság,
a boldogság meg nem más, csak megszokás.
Álmodozol, szívsz, és megint csak álmodsz:
egy panellakásban Jamaikáról,
az almádi mólón a tengerpartról,
a hűs víz fölé, egy felhőt karcol
a megszokás, tömeghatás,
határtalan nyugalom, és semmi más!
A megszokás, tömeghatás,
határtalan nyugalom, és semmi más!

- Összejöhetnénk egyszer,
mesélnél milyen a tenger!
A halál utáni élet,
te most már biztosan érted!
A hajadat párkák fonják:
"Esővel együtt" - így mondják!

Mondanak most mindent, a szó elejét halljuk,
úgy néz ki, hogy ittak: meg is látszik rajtuk!
Az egység mellett nincsen kétség,
a Szentháromság egy Isteni mérték.
De valami azért hibádzik,
ha egy tajtékos nap úgy hiányzik:
a sorból, hol te vagy a bajnok,
szórakozásképpen tizenkét majmot,
vagy tizenhárom szellemet gyűrsz le!
- A moziban a csajod eléd ült le! -
Ne bánts meg! Ne válts meg! Maradj aki voltál!
Ha valamit akarsz, azt igazán akard ám!
Eljön a reggel, hogy újra lásd:
a fényeket, a színeket, egy új hatást.
Álmodni tovább egy világot:
gömbölyűt, gyorsat, egy világost!
Álmodni tovább egy világot:
gömbölyűt. "- Gyorsan, egy világost!

Refrén