Semmi Komoly - Denial

Denial
the noise of the radio tunes me in
nothing has changed the sun went down and up again
why do we strive for dreams we cannot ever reach
when buildings crumble down around us?

I know its the place
where every story ends the same
I'm not here to wake you, I won't open your eyes
If you saw the truth, you'd be blinded by the sight

I hung around on empty streets to find the answers
but I only found myself in your shop-windows,
I am only a reflection
like the angel who whispers into my ears

"If you're on bottom down, stand up and solve your problem
theres no one to help you, its a lesson to be learned.
They are like their cops and the laws, they won't ever help you unless you have the money to buy your truth!"

I know its the place
where every story ends the same
I'm not here to wake you, I won't open your eyes
If you saw the truth, you'd be blinded by the sight

I was sitting on a dark train in the night when she came to me and said: "Try it harder or give it up, it's up to you!"
I looked for something that I never had
and I know I'll never find it here...

are we just wasting our time, while falling down?
or is the time wasting us?
we're so hopeless...

what's left for us?
what's left for us but denial?

***
A dalszöveg magyarul:
Tagadás

A rádió zaja ráhangol a napra,
Semmi nem változott, a nap lement és feljött újra
Miért harcolunk álmokért, amiket soha nem érhetünk el,
Amikor minden omlik össze körülöttünk?

Tudom, hogy ez az a hely,
Ahol minden történet ugyanúgy végzdik
Nem azért vagyok itt, hogy felnyissam a szemeteket,
Ha látnátok az igazságot már a látvány is megvakítana

Üres utcákon barangoltam hogy megtaláljam a választ,
De csak magamat találtam a kirakatüvegeitekben
Én csak egy visszaverdés vagyok, mint az az angyal,
Aki a fülembe súgja:

"Ha a padlóra kerültél, állj fel és oldd meg a problémáidat,
senki nincs, aki segítene rajtad, jobb, ha megtanulod.
Olyanok, mint a rendreik, meg a törtvényeik, soha nem fognak segíteni neked, ha nincs elég pénzed, hogy megvedd az igazságod."

Egy sötét vonaton ültem, amikor odajött hozzám, és azt mondta: "Próbáld keményebben, vagy add fel, csak rajtad áll!"
Kerestem valamit, amim soha nem volt meg,
de tudom, hogy soha nem is fogom megtalálni itt...

Vajon csak pazaroljuk az idnket, miközben zuhanunk lefelé?
Vagy az id pazarol el minket?
Annyira reménytelenek vagyunk.

Mi maradt nekünk?
Mi maradt nekünk a tagadáson kívül?