Kovács Kati - Ninna Nanna

Volt egy szerelmes lány, aki asszony ma már,
Színes álmokat szőtt, és a felhőkben járt.
Tüzes napfényben élt, de úgy rohant a nyár,
Végül kihűlt a vágy, és a nap is leszállt.

Most minden oly sötét, és nem találok célt,
Te otthon vársz reám, hogy nyújtsam már a szám,
mert csókom még éget és felgyújt majd téged,
De én már csak kérlek, hogy aludjál, aludjál...

Ninna Nanna, Ninna Nanna
Ez az altatódal szépen elringat talán.
Ninna Nanna, Ninna Nanna
Olyan értelmetlen minden, érzed te is már.

Ez a szerelem sajnos elmúlt,
bárhogy akarod, lángra nem gyúl,
és ez tudom, hogy bánt és nekem is fáj.

Az én mosolyom régen elszállt,
A mi utunk is kétfelé vált,
De csak megyünk tovább és megyünk tovább,
De csak megyünk tovább és megyünk tovább.

Ninna Nanna, Ninna Nanna...

Ide jutottam én lázas évek után,
egyre kérdezem hát: hol van már az a lány?

De minden oly sivár, csak gond és munka vár,
Te kérdőn nézel rám, mert hűvös már a szám,
és éjjel a párnán én sírok csak árván,
mert érzem, hogy vársz rám, ó aludjál, aludjál...

Ninna Nanna, Ninna Nanna
Ez az altatódal szépen elringat talán.
Ninna Nanna, Ninna Nanna
Olyan értelmetlen minden, érzed te is már.

Ez a szerelem sajnos elmúlt,
bárhogy akarod, lángra nem gyúlt,
és ez tudom, hogy bánt és nekem is fáj.

Az én mosolyom régen elszállt,
A mi utunk is kétfelé vált,
De csak megyünk tovább és megyünk tovább,
De csak megyünk tovább és csak megyünk tovább.

Ninna Nanna, Ninna Nanna...