Sakk /musical/ - Szegény kissrác panasza

Fred:

Nem voltam még tizenegy éves
Amikor felnőttem
Gyermekkoromban nem volt sajnos minden oly felhőtlen
Nagyon szerettem, sőt imádtam,
Nagyot csalódtam az édesanyámban mert
Túl gyakran útra kelt
Elhagyott mindig egy másik életért
S nem értettem hogy miért
Apám azt mondta - s én megtanultam
Az élet játék csak
A sorsunk minket - sakkfigurákat
Előbbre s hátrébb rak
Kezembe vettem hát a sorsom
Hittem benne hogy legyőzhetem talán majd
Nekem is térdet hajt
Ezen a táblán jól kell kombinálj
S te leszel a király
Az apám fej volt, belevaló
Jó vastag páncél a szíve helyén
Úgy vélte kár, hogy van bennem ambíció
S nem adtam fel már az elején
Mert ő a meccset feladta rég
Életünkből kisétált szépen
Kilépett házunk huszadik emeletén
Soha senki nem kérdezte hogy akkor én mit éreztem
Ki sem hűlt még az ágya tán
És anyám mellett horkolt már az új apám
Szegény kissrác ki jónak hitte eddig az életet
Belátta máris érett szívvel hogy jó nagyot tévedett
Szegény kissrác a kocsmák előtt
Arra várt hívják játszani be őt mert
Fizettek hogyha nyert
Megnyerte hát az összes partiját s beszedte ami járt
Szegény kissrác ma húsz év múlva mit akarsz, miért remélsz?
Megtettél mindent újra meg újra s özönlött annyi pénz
Barátod egy maradt, a hírnév
És már rég volt hogy valamit ingyen adj
Névtelen árny maradj
Ott van a súly a mérleg két felén
Kérdés ki a több... én!