Rablóbanda - Vége

Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Nézz végig e kopár tájon!
Lehullott már minden levél,
Nincs születés, csak temetés,
Sűrű éjszakában csókot lopva,
Osonok el mély álmaidban,
Ha véletlenul felébrednél,
Megölnélek, én megtenném!
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!
Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Bár tested reszket a vágytól,
De még mielott lelépek,
Megmérgezem a véredet,
Te sosem leszel jobb énnálam,
Nem látszik rajtam sok évszázad,
Valamikor még visszatérek,
Más alakban és másképpen.
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!
Soha nem is kértelek, Te hívtál engem én jöttem,
S, hogyha már itt vagyok, valamit Neked is elmondok,
Ellenem Te soha nem nyerhetsz, a nevemet nem is ismered,
Túl tiszta még a lelked, de bemocskolom csak Neked!
Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Féregként a gyökerét rágom,
Nézz végig e kopár tájon,
Lehullott minden levél minden fáról.
Valaminek épp most van vége,
De az értelmét már rég elvesztette,
De mikor az álmodból felébredsz,
Az életednek pont akkor lesz vége!
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!