Sziámi - Kiki

Este van, este van;
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
- Kkkiki ki vagy te,
Kérdi egy részeg
Kiki vagyok.
- Ne csúfolj!
Mért? Engem is csúfoltak,
Mindig is zsúfoltnak
Tűnt nekem a Föld.
Gonosz aki nyelvet ölt rád,
De ijesztőbb a gonosz,
Ha testet ölt.
Volt is példa rá,
Kérlek, hogy érj ma rá,
Ne hagyj magamra,
Nem volna jó,
Ha eljönne újra
És megint ezt-azt akarna.

Este van, este van,
Kiki nyugtalan,
Kiki fél,
Kiki kész felnőtt,
De kicsi kora óta
Rémmeséken él,
Nem tud különbséget tenni
Rém és rém között.
Kiki szörnynek tekinti azt is,
Aki csak szörnyen rosszul öltözött,
Mint ez a dadogós
Jámbor részeg is,
Különben civilben tanár,
Aki itt alszik
És nem is sejti,
Hogy Kiki csak az alkalomra vár.
Alszik, a nyála csorog,
Álmában Kikivel \'izél\',
Valójában nem látszik rajta,
De Kiki látja.
És Kiki fél.
Már csak az eszköz hiányzik ahhoz,
Hogy mindkettő rosszul járjon:
Kiki bűnössé,
A tanár meg újra tanítvánnyá váljon.

Felpattogzik egy ponton a festék,
A falon feltűnik egy ábra:
Egy szem.
Kiki a késéért nyúl,
Kacsint a szem.
Épp ezt várta.

Este van, most van a fociban a döntő.
Mindenki küzd, hogy a kupát elvigye,
Pedig a tét az, hogy Kikit ki viszi el,
És Kikinek nem drukkol senki se.
Váratlan erőre kap a gyengébb:
Bombagól, aznap este a legszebb,
A falnak csapódik a kés,
A bíró lefújja a meccset,
A tanár elmosolyodik,
Kiki megnyugszik,
És ettől én is nyugodtabb lettem,
Mert egyelőre vége.
Úgy tűnik, megúszták
Mind a ketten.