Bródy János - Jajj, Józsikám

Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Jajj, Józsikám, csak azt add vissza nékem

Van egy régi, ócska lemez, mindig újra hallom
A szomszédban ez öreglánynál egész nap szól folyton
Mosás közben ezt dúdolja, s a három éves Pisti
Cukrot kap, ha hibátlanul végig elénekli
Tegnap aztán átmentem és szóltam, hogy ez rémes
Megdöbbenve reám nézett: miért, hát nem édes?

Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Jajj, Józsikám, csak azt add vissza nékem

Lementem a presszóba, hogy megigyak egy kávét
A zongoránál Rekedt Rudolf így öntötte lelkét:
Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Cukros víztől eláztatva értem haza este
Családom, mint hű rabszolga ült, s a tévét leste
Legnépszerűbb slágerszerzőnk új dalát mutatta be
Azt hittem, hogy megzöldülök, mikor elkezdte:

Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Jajj, Józsikám, csak azt add vissza nékem

Barátomnál néhanapján összejövünk páran
Beszélgetünk erről-arról, rendes társaságban
Elmondják, hogy könyökükön jön már ki egy dallam
Példaképp, hogy milyen szörnyű, eléneklik karban

Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Jajj, Józsikám, csak azt add vissza nékem

Jajj, Józsikám, csak a szívemet kérem
Jajj, Józsikám, mért hagytál el engem