Egyéb szövegek - Szívből Neked(teljes)

Bazsa Mc:
Pofonok az élettől, Nekem ezek jutottak.
’94-ben a könnyeim a földre hullottak,
igen, Apa,miattad a lelkem darabokban,
sok ember vigaszt ad,a tűz márcsak parázsként,
nyomokban hever.
Elmentél. Itt hagytál egy kisfiút,sok tervvel
csak bú maradt utánad,
Engem mért nem vittél el??
Ezt kérdezem magamtól,
a szívem szavakból,
mit akarok kérni, egy jobb korszaktól?
mikor apukám meghalt,a szemem láttára,
kimásztam volna a világból,
a repülésnek ez lett a hátránya.
rájöttem, nem látszok ki a hibától,
pedig emlékszem arra,hogy az egekben ketten repültünk
és csak pár bárányfelhő kúszott mellettünk,
apa és fia csak ketten mi ennek örültünk.
de most végleg elbúcsúzok,10 év után végleg,
remélem látlak még,remélem,tényleg!!

Dave:Bár elmondhatnám Neked,mennyire hiányzol,s hallhatnám a nevetésed,amikor velem játszol!!Kérlek nézz le rám,most téged idézlek könnyes szemmel,minden éjjel együtt nézzük,ahogy a hold felkel!!

Fman:Megígértem neked,hogy,majd ismernek Engem,
tisztelni fognak,csak olyat kell tennem,
ami ámító és számítható,
érte érem a polcomra állítható.
de nem vártál meg,a tűz kialudt végleg,
csak a fotóalbumban láthatlak téged!
lángra már soha többé nem kap a szél!
látom,ahogy a darabjait elfújja szél!!
a messziből ahol már,senki sem láthat,
arra hol egyetlen kázó sem árthat
és vágtat az idő,de mindenki várhat,
dolgoznom kell,míg a halál majd átad.
te is küzdöttél,ebben a nagy világban,
aztán elbúcsúztál,pár csokor virágban,
valaki ennyit ért, élt sokat nem kért
és akkor sem félt,mikor más útra tért!!

Dave: Bár elmondhatnám Neked,mennyire hiányzol,s hallhatnám a nevetésed,amikor velem játszol!! Kérlek nézz le rám,most téged idézlek könnyes szemmel,minden éjjel együtt nézzük,ahogy a hold felkel!!

Bazsa Mc: A sorokat az énemtől,
nem kérek semmit,az élettől.
mit várjak én a végzettől,a szenvedés az méreg,öl.
inkább egyedül nézek föl a kék égre.
hátha majd valaki egyszer sem állít félre,
de ha megteszi én akkor is bízok,majd a jóban,
talán egyszer megpillantom képed a csillagokban,
ott vagyok a nyomodban,emlékszem rád nyomokban,
de a halálod napján,tisztán felidézlek,
sokan bántottak,sértettek,simán elintéztek,
emlékszem arra a pillantra amikor elhagytál,
„Várj itt meg Bazsa!!”
jött a helikopter és felszáltál:’Szeretlek fiam!”
hangosan kiabáltál,de én aggódtam,tudtam,hogy
valami baj lesz,mint amikor egy embert ösztönösen féltesz!
a helikopter zuhan,mindenki pánikban,
én rohantam a roncshoz,ami lángra lobban..
ya, ya…
(ami lángra lobban…)

Dave:Bár elmondhatnám Neked,mennyire hiányzol,s hallhatnám a nevetésed,amikor velem játszol!!Kérlek nézz le rám,most téged idézlek könnyes szemmel,minden éjjel együtt nézzük,ahogy a hold felkel!!