Geszti Péter - Pofonofon

[-Várj, Balu! És mekkora pofont akarsz neki adni?]
[-Hogy a fa adja a másikat!]
[-Ne, mit képzelsz! Egy szelíd suhintás is megteszi.]
[-Ezt nem mondhatod komolyan, Bagira.]
[-Na jó, egyezzünk ki egy közepesben!]
[-Szó sem lehet róla, Bagira.
A pedagógia lényege a szigor!]

Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes,
Kitüntetés, csillagokkal ékes.
Hálás lehet az, kit Balu nevel.
-És laposra ver!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom, és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül, és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,

És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
Szolid horog, lendületnyi tasli
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
-És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon...

Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa, belapul az orr, és akkor
Szán is már Balu tán, ám a nagy bal után
Megy, sőt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint bal sose jobb.
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.

Ha beindul a nagy pofonofon...

Ha ütni kell, ne érd be eggyel!
Ha tűrni kell, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!