Kaszás Attila - Fagyi

Nézd, nem is kék az ég
A tavasz sem oly szép
Kalap az ablakban

És így, nem is zöld a fű
Az édes, keserű
Tudod ez hallatlan

Vedd tudomásul
Ez pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz
S ha ott maradt egy csúf sárga folt
És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt
Ez olyan

Így, fagylalt képletem
Csak döglött értelem
Kalap az ablakban

Akkor is így van
Pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz
S ha ott maradt egy csúf sárga folt
És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt
Ez olyan

Tudod ez épp olyan, mint egy elcseszett költemény
Ami senkit sem érdekel, no de mindig benned él
Néha magadba mormolod, és a könnyeid kortyolod
S ilyenkor mindig azt gondolod, hogy élni nem nagydolog
Ez épp olyan

Csak hagyd, hogy elveszítsd magad
Más lesz ki ott ragad
Kalap az ablakban

Csak várd, hogy elveszítselek
És hogy ha nincsenek
Mond hogy ez hallatlan

Vedd tudomásul
Ez pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz
S ha ott maradt egy csúf sárga folt
És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt
Ez olyan

Tudod ez épp olyan, mint az a világ útlevél
Mivel a szabadot játszhatod, aztán rájössz hogy szart sem ér
Hiszen bárhova érkezel, már csak egy adatként létezel
Mert hogy pocsék az angolod, félve a vámtisztet hallgatod

Tudod ez épp olyan, mint egy üres fehérnemű
Hiába gombolod, ha egyszer nincs benne nőnemű
Kezed a csipkén matat, és a képzelet elragad
De azért tartsd magad, ha már neked csak ez maradt

Pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz
S ha ott maradt egy csúf sárga folt
És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt

Pont olyan min az a fagylalt
Amit megkívánsz, aztán soha nem nyalsz
S ha ott maradt egy csúf sárga folt
És csak te tudod, azt hogy egy vanília volt