Téveszme - Eszmélet

Éjszaka volt...
Tenyere izzadt és hajába markolt, az égre nézett, amit sötét leplek fojtottak meg a fénytől...

Vérszaga volt...
A csupasz fáknak, mikre sütött a Hold és üveges szemmel nézett a helyre, amit ismert a történetekből...

A torz falakról hullt a festék,
Ő nem akarta, de megkeresték,
A szúrós tövisek elrejtették őt
A gyilkos fények elől...

Pár hete már...
Összefolynak a napok és inkább csak azt kivánná,
hogy bárcsak ne nézett volna le ilyen mélyre

Mást nem talált
Csak azt amit várt és amire már
rég rá kellett volna jönnie, ahogy annyi más bolond tette

Betöltötte az egész estét
A félelem, mert nem keresték
Őt magát, és mind azt hitték,
Hogy elfut a gondok elől

Hideg rázta fel gyönge testét,
Ő szerette volna, de nem keresték,
A földre roskadt, nem menekülhetett
A szörnyű felismeréstől

...hogy

FELESLEGES VOLT!
MINDEN KEMÉNY PRÓBÁLKOZÁSA
FELESLEGES VOLT!
TÖRŐDÉSE ÉS ODAADÁSA
FELESLEGES VOLT!
IRIGYSÉGE ÉS ÖNZŐSÉGE
FELESLEGES VOLT!
EGÉSZ KIBASZOTT LÉTEZÉSE

ROHANT
A lábai húzták, de nem tudta, hova
ROHANT
És úgy érezte, nem áll meg soha
ROHANT
Tudta jól, hogy nem ő volt ostoba
ROHANT
Hiába várta, nem történt csoda,
ROHANT
Fellélegzett, bár nem volt rá oka,
ROHANT
És körülölelte a fekete éjszaka,
ROHANT
Tudta jól, hogy nem várják haza
ROHANT
És rádöbbent, hogy nincsen otthona...
...nem volt soha...