Vidám Barakk - Élet?

Csokit is tolt már és nem maradt lakása
Kezdetben pedig csak szesz volt a hasába
De hamar elmúlt az alkohol varázsa
Ki is hűlt belőle az emberség parázsa

Ő csak egy srác közülünk, aki nem volt annyira ép
Hogy létben éljen itt, amíg a teste biztos él
Bevallani betegségét, attól nagyon fél
Diagnózis: nemlétezés; ó, de fáj ma még

Elvette másét, ha nem volt jó kedve
Mindenki úgy látta, nincs világrendje
Volt neki, de ezt is hibásan tette
Most fél pohár vizet is szívesen venne

Ő csak egy hulla itt már, aki nem volt annyira ép
Hogy testet is vigyen, hogyha a lelke már nem él

Átjáróban van már, hát a lelke sose fél
Ösztönök hatják át; ó, szellemmentes lét

Magában ő már nem érez semmit
Nincs olyan mozgató, mi rajta még lendít
Igazság és hazugság őrajta ferdít
Fölösleges itt már bármit is tenni

Mert érezni benne a mindennek hatását
A csokit, a szeszt, mi elvette lakását
Fején és talpán a satu nyomását
Az igazi életet, mely megölte a saját

Varázsát
Varázsát
Varázsát
Varázsát

Csokit is tol még, de lesz tán lakása
Őt is emeli a szesz piaci ára
Visszatér belé az élet varázsa
És ő is boldog lesz, az emberség átka

Ő csak egy tőkés immár, aki nem volt annyira ép
Hogy megálljon ott, ahol tán ember még
Bevallani betegségét, ahhoz túl sötét
Diagnózis: tetszlétezés; ez nem fáj ma még

És együtt beszélget
A politikáról
Akár velünk is ott,
Fenn?