Deniz - Utáltok, szerettek

Refrén:

Hiába löktök el, én úgyis felkelek
hiába utáltok, hiába szerettek
hiába temettek el, hiába emeltek fel
én csak ez vagyok, ilyen is maradok

Verse: 1.

Én csak reppelek, elmondtam százszor
mit rólatok hallok, vagy látok
már mennyi hazug álmot kergettem
mégsem nyertem csak írtam a reppem
én ettől vagyok rendben
minden trekkben a lelkem vágod milyen lettem
ösztönös a tettem, bár kokszot nem szedtem
mégis nagy lettem, sokak szerint
aki beint az nem ért, itt mindenki idegen
én csak a saját felelősségem hordhatom a szívemen
egy elhagyott szigeten, titeket látlak a szirteken
rólatok írok, minden egyes éjjel, mert nem bírok a kéjjel
láttam már békét a vérrel, utcákat térrel
nyugalmat veszéllyel,
amig a miniszterünk ellenünk küldöncöt bérel
hogy építsek jövőt a minimálbérrel

Refrén:

Hiába löktök el, én úgyis felkelek
hiába utáltok, hiába szerettek
hiába temettek el, hiába emeltek fel
én csak ez vagyok, ilyen is maradok

Verse: 2.

Láttam ahogy utálsz és láttam ahogy szeretsz
láttam hogy sírsz, láttam hogy nevetsz
ezek után mit tud még mutatni az élet
minden egyes rímem ellenetek merénylet
manapság erény lett minden ami szar
nem ismerek szemérmet, már sok barátból szemét lett
midnenki másfelé pártol, változik a személyzet
a jelen gától, a tollam bátor
kiállok vele bárhol, feltételek nélkül jellemet ápol
mint egy nyári zápor úgy frissít fel a szó
amit tőlem hallasz és megfog mint egy lasszó
ez itt a naplóm, már nincsen titkom
de attól, hogy ismersz még nem leszel a haverom
én nem ismerlek téged nem tudom hogy ki vagy
nem az élet hibás csak a sorsunk szivat

Refrén:

Hiába löktök el, én úgyis felkelek
hiába utáltok, hiába szerettek
hiába temettek el, hiába emeltek fel
én csak ez vagyok, ilyen is maradok