Kaláka - Zongorabajnok - Jaj nekem . Képzeljétek - A Duna

(A zongorabajnok)

Azért van nekem két erős karom, a billentyűkkel ne legyen bajom.
Egymillió van belőlük, mégse ijedek meg tőlük.
Ha mégse mászik a C-dúr akkordba, a lábpedállal megyek neki nyomban.
Táncoltatom órák hosszat magában, pilledjen el, mint bolha a gatyában.

(Jaj nekem!)

Jaj nekem, hívjatok papot. Lenyeltem három meggymagot.
Ha az orvos nyomban itt nem támad, megkapom a lármás gyomorlázat.
Hozzon magával főzőkanalat, passzírozót, hőmérőt meg savakat.
Jaj nekem, hívjatok papot, lenyeltem három meggymagot.
A májam annyira elzsibbadt máris, nem dobog, s ez már az utolsó fázis.
Vérem csak úgy ömlik a szememből, ujjaim kihullottak a kezemből.

(Képzeljétek)

Képzeljétek, mi történt velem? Egész éjjel csukva volt a szemem. Úgy aludtam.
Képzeljétek, mi történt nálunk? Kiürült a leveses tálunk. Ebéd közben.
Képzeljétek, micsoda szerencse? Légy repült tegnap a kezemre. Jókora bögöly.
Képzeljétek milyen erős vagyok? Betörtem egy hatalmas ablakot. Kaviccsal.
Képzeljétek, tavaly mit csináltam? Sötét este megmostam a lábam. Szappannal.

(A Duna)
Szutykos a Duna, lám, hehehe. Olajos, sáros a feneke.
Megtelt, mint a szemetes kosár, híd alatt hever a vén klosár.
Hébe-hóba átlöttyen a gáton. Kódorog a pincékben, utcákon.
Vagy hullámzik, mint szélben a haj. Úszkál benne sok gumicsizma hal.
Hiába minden, eső, nap, hó, nincs benne már csík, se kagyló.