Rudolf /musical/ - Akár az őszi levél

Ha levesedbe légy hullott,
S úszik, az tuti, hogy éhen maradsz.
Ne gondold azt, hogy oly
Tervet készíthetsz, amivel sikert aratsz!
Az álmaidnak mondj búcsút, vége, kész!
Kidobott pénz az egész.
Hisz becsaphat a ménkű
És fuccs már a nagy tervezés.
Akár az őszi levél, amit ha felkap a szél,
Az élet ugyanúgy száll, eget és földet bejár,
Mókuskerék, csak improvizáció,
Nincs benne ráció, semmi szánt szándék.
Bolond, ne hidd, hogy ez itt nem egy sorsjáték!
De csuda jó, egy főúri hecc lesz,
mint volt Marie Antoinette,
Hogy jött egy félreértés, kísértés,
S a szerelem semmivé lett.
Jött a vita: így volt, nem úgy volt,
és repül a csáb’ cipellő.
Nagy királyi érvek, mit értek,
a nő szólt: Adieu!
Akár az őszi levél, amit ha felkap a szél,
Az élet ugyanúgy száll, eget és földet bejár,
Földi létedet szerencsés helyzetek,
kényszerű képzetek uralják legfőként.
Bolond, ne hidd, hogy ez itt nem egy sorsjáték!
Herceg meg koldus, vagy gazdag szegény,
Köztünk is láthatod, jár-kel egy ily’ csodalény.
Isten se menti meg egy fattyútól,
Nevét, is ismered, harapd meg nyelvedet,
Szád nem szól.
Akár az őszi levél, amit ha felkap a szél,
Az élet ugyanúgy száll, eget és földet bejár,
Ez itt nem vitás, képmutatás, no meg beugratás,
Mindenütt gúnyos emberkék.
Bolond, ne hidd, hogy ez itt nem egy sorsjáték!
Annak jó, aki még nem jött rá,
hogy ez sorsjáték.