Kérdőjel - Francia dal

Halott tűzhányók, ismét kitörnek!
A kiégett föld, ha gabonát lát
Újból áldottá lesz!

Mesélnék egy Királyról, ki azért
Halt meg, mert nem ismerhetted. Óh, óh!
Elmondom majd neked! ―

Hogy azok tanítanak igazán,
Akik minden dolognak az okát
Megmondják. Megmondják!

Ébredés

A kulcsszavak:
Tiszta
Megvilágosodott
Éber.

Honvágy-tétel

Többé
Nem akarom,
Honvágyam nincsen;
Hazámat nem ismerem.
Csendben lemondok róla,
S mindenkinek vagyok minden,
Mindenki nekem, Egy.

…De a honvágyam még ennél is erősebb!

A kinyilatkoztatott vallásokról

Nyomorult indiaiak és más idegen Fiak
Mikor imádják a „tehenet”
Vagy bármi egyebet,
Sajátos hasadás szerint látják
Az Egyetlen Egyet!
De annyira nem végesítik őt…

A Mindennek, megfordítva
Már nincs igazsága!
A kozmikus monoteizmust élik most.

Rendszerüknek az a hiánya, hogy megállnak
Anélkül, hogy meghatároznák:
A Lélek szubsztanciáját!

Az Isteni Színjátékról
(Dante Alighieri)

A pokol egyik bugyrában:

Jobban kinyitva szemem kapuját,
Láttam köztük Platónt, Szókratészt,
Megülni a mély filozófiát;
Ott láttam ülni a Tudók vezérét,
Hol körben ült a Bölcselő család.

Mind őt csodálták, mind őt dicsérték;
Láttam köztük Platónt és Szókratészt,
Kik a többieknél közelebb kísérték.

Az Ős Géniuszokról

Az isteni skiencifizmus megnyilatkozása:

1. A magát gondoló eszme
– És az önmagáról tudó igazság
2. A következtetés kiindulópontja
– Test és lélek kapcsolata
3. Tudomány, személyes megismerés
– Melynek célja a szabadság
4. Az abszolút magáról tudó ész
– És amit elmondott Arisztotelész!


Aktus Arisztotelész

A legtökéletesebb
A szeretkezés.

A Mesterekről

Kant ― mestere a kritikának
Bacon ― az ős induktivitásnak
Leibniz ― monászok világának
Descartes ― a bölcsesség szavának
Hegel ― a lélekfilozófiának
Szent Tamás ― a nagy skolasztikának
Heidegger ― a lét igazságának.

Mester vagyok.
A Mester én vagyok.
„És én és az Atya egy vagyok”.

Megnyugvás

Most igyál még egy kortyot
És szívj mély levegőt,
A valóság kiábrándító,
A mosoly megszökött.

Az ifjúság! Az ifjúság!

Párizs, hol van szép májusod?
Melyet vérbe fojtottunk!
Üvegszilánkok hullanak,
A rabok sírnak.

Lent, lent. Nincs Szabadság!

A Francia dal véget ér,
Talán okosabb lettél.
Kérlek, mondj most egy imát
Az új nemzedékért.

Az ifjúság! A Drága Ifjúság!

Énekünk most véget ér,
Építkeztünk már,
S ha a pokolban is templom áll:
Eljön a megnyugvás.

Szép ifjúság! Szép ifjúság!

A skiencifizmus földet ér:
Széttárta szárnyait.
A felidézett hanghullámok
A kutyát sem érdeklik.

Óh ifjúság! Óh ifjúság!

A pokol felett templom áll,
Ha hinnem még szabad.
– A szörnyű gyötrelmekre
Válasz újból csak az erőszak.

Az ifjúság! – Felfalja az erőszak.