Zerkovitz Béla - Csalódni fáj

Ami elmúlt, mintha soha meg se történt volna,
Ami elmúlt nem is volt talán...
Nem könnyezem, nem búsulok, még panaszom sincsen.
Csodálkozom szívem magán!
Amíg nem volt senkije sem, jó voltam magának,
S én azt hittem, ez a szerelem!
Minden szavát elhittem, mint egy gavallérhoz illik,
Maga meg csak játszott énvelem...

Refrain:
Csalódni fáj, csalódni fáj,
De azért nem halunk bele,
Csalódni fáj, csalódni fáj,
Mulasson jól... az ég vele!

Volt szerelmem egynehány és volt kalandom száz is,
De egészen más ez az eset:
Nézésében több hűség volt s titkon adott csókja,
Mind a többinél jobban esett!
Én hagytam el valamennyit, maga volt az első,
Aki csúnyán megcsalt engemet...
Jaj annak, ki hisz a nőnek, jaj annak, ki bízik,
Jaj annak, ki igazán szeret!

Refrain:
Csalódni fáj, csalódni fáj,
De azért nem halunk bele,
Csalódni fáj, csalódni fáj,
Mulasson jól... az ég vele!

Mint amikor rágyújtok egy könnyű cigarettre,
S illatát gond nélkül élvezem,
Meddig tart, és meddig ég, és mikor leszen vége,
Ugy-e, ugy-e sohse kérdezem?!
Ábrándozva, kergetem a kéklő karikákat,
S köztük szinte látom magát...
Az idő majd elviszi az emlékeket ép úgy,
Mint a szellő a füstkarikát!

Refrain:
Csalódni fáj, csalódni fáj,
De azért nem halunk bele,
Csalódni fáj, csalódni fáj,
Mulasson jól... az ég vele!