Eszményi Viktória - Egy rozoga ház

Egy erdőben, fáradtan sétáltam,
amikor megláttam egy rozoga kunyhót.
Árván állt, örökös békében, tán lakója sem volt.
Eljöttem, messze a várostól,
sok zavaros álomtól, oda hol pihen a lélek.
A kis házban azonnal megláttam azt, amit rég vártam.
És hogyha kérdeznek, mondd nem is kell más:
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!

Nem volt még igazán sok pénzem,
De valahogy úgy érzem, ez nem sokat számít.
Építhetsz palotát, légvárat csak másokat ámít.
Gondold meg kire van szükséged,
mert csak a hűségnek igaz az ára!
Egy kis házban te is rájössz majd
ugyanúgy boldog vagy,
És hogyha kérdeznek, mondd, nem is kell más:
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!


Meguntam már réges rég, hogy mást tegyek,
mint amit szeretnék, unom rég.
Meguntam már réges rég,
hogy vágyaimat mások nevessék
Ezt unom rég, és nem is kell más:

Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!


Egy erdőben, fáradtan sétáltam,
amikor megláttam egy rozoga kunyhót.
Árván állt, örökös békében, tán lakója sem volt.
Eljöttem, messze a várostól,
sok zavaros álomtól, oda hol pihen a lélek.
A kis házban azonnal megláttam azt, amit rég vártam.
És hogyha kérdeznek, mondd nem is kell más:
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!...
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!
Egy rozoga ház, egy rozoga ház,
Egy rozoga ágy, s várjon valaki rád!...