Children of Distance - Egyedül a világ közepén video

Egyedül a világ közepén
Előadó: Children of Distance
Album: Egyedül a világ közepén
Megjelenés: 2006
Hossz: Keressük!
Szövegírók: Somogyi Péter (Horus)
Ács Róbert (Carp-E)
Nyári Roland (Shady)
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Szerzői kiadás
Stílus: Hip-Hop
Címkék: Keressük!
Miről szól a(z) 'Egyedül a világ közepén' dalszöveg ?
A szövegben az előadók a magány, az elszigetelődés, az elhagyatottság és a reményvesztettség érzéseiről énekelnek. Az átsírt éjszakák és az elvesztett barátok állandó emlékezetével küzdenek, miközben a világ közepén találják magukat egyedül. A szövegben a magányból adódó fájdalom és a múlt emlékeinek súlya dominál, ami sebeket hagy a szívükben. Bár reménytelenség érződik a sorokban, az előadók arra biztatnak, hogy soha ne adjuk fel, mert mindig lehet esély. A szöveg összefoglalva a fájdalom, a magány és a reményvesztettség érzéseiről szól, de a bíztatás és a remény üzenete is átjön a szavakon keresztül.
Nyomj egy like-ot ha tetszik ez a rovat!
Megtekintve: Ma 2, összesen 154418 alkalommal

Beküldő

Nagybotos15

Nagybotos15

Pontszám: 18

Dalszöveg

1. Versszak: (Carp-E)
Lassan leszáll az este, csak én ülök a padon
És tudom, hogy az élet rövid, épp ezért most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány
Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén, s talán
Tudom a választ, ami megváltoztat mindent
Hisz az árnyékom az egyetlen, ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a múlt még fáj, mert még sokra viszed
Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok
Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok
De nincs választásom, ez az én sorsom
Az, hogy míg élek magamból a sorokat ontom
S ha elveszek, ez fenn marad majd rólam és meglátod
Hogy egyedül a világ közepén miért kell állnod
Hallod most hogy szól belőlem az elnyomott lélek?
Hallod, hogy egyedül van? És én csak ettől félek
Van ember ki azt mondja, hogy lehet itt még remény
De az élet az nem változik, marad ilyen kemény
S csak egy dolog van ami kérek tőled, és ez csekély
Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esély
Itt egyedül a világ közepén nincsenek szavak
Megmaradt pár érzés, de eltűnt már a harag
Amit éreztem a világra, mert eldobott magától
És ezért nem félek, míg élek többé a haláltól

Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

2. Versszak: (Horus)
Tudod, magányosan tengetem életem a világ közepén,
Sokan mondogatják nekem, nyugi van még remény,
De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok,
Az életben nem tudom azt, hogy kire mikor számíthatok.
Ha baj van, minden egyes ember hátat fordít nekem,
Kemény lett az életem, és ezt nektek köszönhetem.
Na de várjatok! Egyszer, majd ha alkalmat találok,
Kitörök a semmiből, és azt nem háláljátok,
Meg. Amit egyenesen tőlem kaptok majd,
Úgy fogtok majd nyivákolni, mint egy siketfajd,
A világ közepén, egyedül állok, és várok,
Várok valamire, vakul kergetek egy álmot
Egy álmot ahol magasan a fellegekben szállok,
Boldog vagyok attól, hogy letekinthetek rátok.
Lenézek az emberekre, sok hibát meg látok,
De nem tudom, hogy rám nézve ez áldás-e vagy átok.
Ha átok, akkor szép lassan csendben odébb állok,
És a picike kis falumba csendben visszamászok,
Hisz a világ közepén, az élet csendes és nyugodt,
Ott álok középen, mint angyal mi megbukott,
Síri csendben nézek a napra, és várok a napra,
Amikor a világ minden tarka sarka, arra,
A gondolatra ébred, és feléled,
A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged.

Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

3. Versszak: (Carp-E & Horus)
Eldobott a világ magától, még mindig félek
Még mindig nem értem, hogy mi értelme a létnek
Ha a népek amik félnek, és jót már nem remélnek
Vajon eléri őket is az érzés, amitől feléled
Majd minden világ, amit összerombolt elménk
S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot
Vajon el tudnánk e viselni ezt a nagy kudarcot
Hogy már nincsen ami megmaradt, ami életben tartott
Minket és a világunkat, de még nem tudod, hogy miért?
Nem tudod, hogy miért nem érinted meg mások szívét
Pedig ha megtudnád minden, másként lenne,
Mindenki megértene, és érted sokat tenne.
Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve,
Érded miről beszélünk? Ez az élet rendje.
Ha te is így csinálnád, kicsit nyitott lennél
A világ közepén, te sem egyedül ülnél,
Talán egy csajjal? Talán boldogan?
Mindegy, hogy miként, de nem magányosan.
Ne hidd azt, hogy a sült galamb a szádba berepül,
Ha így gondolkodsz, akkor maradj inkább egyedül.

Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.

4. Versszak: (Shady)
A világegyetemben van egy apró világ,
Ami csak az enyém, ahol senki se lát,
Ahova elbújhatok, hogyha valami bánt,
Ahol nem érhet vád, hogyha szakad a gát.
Tépázott szavam szakadt szárnnyal szárnyal,
Odakint a Gonosz sötét árnnyal árnyal,
A titkokat vadul kutatva vájkál,
A múlt fájdalmas útján járkál.
Tűz ég a szemeiben,
Gőgös vér folyik ereiben,
Összeroppantana, hogy hallja
Kell kezeiben, de itt az elme,
Egy hely ahova elbújhatok,
Ha kell gyenge, vagy erős vagyok
Minden pillanat, minden szó, minden dal,
Itt születik minden, ami az érzésekről vall.
Minden titkom, minden belső hang amit csak a fejem hall
Ha éppen nyugalom tör rám, vagy az agyam besokall
Nincsen fal, de van egy tér, ami az átlagtól eltér,
Ahol a jó és rossz érzés egymással megfér,
És ez tartalmaz egy hegynyi hatalmas elegyet,
Ezek közül ragadok minden alkalommal el egyet.
Most felelősséggel tartozom mindazért amit mondok
Lehet, hogy folytatása lesz, hiába teszek pontot
Persze van úgy, hogy nehéz, hogy nem mozdul a kéz,
De a saját világomban nincs ember aki lenéz,
És ha megáll az ész, akkor sincs semmi vész,
Szinte megáll az idő, amíg nincs teljesen kész.
Mert a közepén én vagyok egyedül én, csakis én,
Ide nem jön be senki, ide nem jön be a fény.
De nekem nem is kell a dicsfény vagy a fejemre glória
Úgyis porrá lesz mindenki, ha fedi majd a fólia
Nem emelkedek fel, amikor a mélybe jutok,
Maradok neked én, feketén, mint a szurok

Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.

Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább