Deniz - Ezek voltunk

verse 1.:

tőlem semmit ne várj, én nem vagy más
csak a srác akit itt-ott meglátsz, nézd
két láb két kéz, két szem hogy lássam két fül hogy halljam
hogyha baj van, a kezem vezeti a tollam
tudom a szemedbe már sok minden voltam
de ilyet nem kapsz a boltban mint én
már sok lány is megkérdezte hogy miért?
mint a vér a testben úgy áramlok szét minden este
volt olyan, hogy mindenki leste, hogy bírjuk még nyelni a körtét
ha már szívünk összetörték maradt ez, ami köznyelven szesz
az utcákat járva a lábaink nyomától kopott a járda
a sötétben számunkra ez volt a lámpa, nekünk ez volt a lámpa

refrén:

ami mutatja nekünk az utat az ez
ha nem lett volna bennünk annyi szesz
lehettünk volna még bármik megcsináltunk bármit
de ezek voltunk az utcán dekkoltunk

verse 2.:

tőlem semmit ne várj beszopatott már ezer lány
itt van bennem a hiány ha ez másnak kijár nekem mér nem?
minden évben elégek a trében, elég a nem
jöhetne egy igen hogy lássam milyen mikor
minden kerek, sőt mondhatnám remek az utcák a terek
felneveltek, minket felemeltek vagy húztak a mélybe
már jártam sokszor sok helyen a kélybe
annyira durva a tükröm képe, hogy lehet összeesnél az arcom nézve
ezt ne mérd le pénzbe, az emlék az drágább
a korlát a házak az utcák a lámpák ilyen egy városi ábránd
a korlát a házak az utcák a lámpák egy városi ábránd

refrén