Deniz - Lakótelepek

verse 1.:

az évek bárhogy telnek bennem változatlanok a dolgok
gyere és figyelj 1 bort kibontok
földszinti kisszoba az otthonom
van, hogy a plafonom bámulva merengek a dolgokon
fura az érzés, hogy hallgatod a számokat
s az én storimban te is kergeted az álmodat
vagy velem sírsz vagy velem nevetsz
de te is ugyanazt az érzed mint én bármerre lehetsz
a füst és a bódulat akár 1 ketrec
magába zár semmit nem tehetsz
felszippant a dallam és a sorokban a tartalom
hogy amit megfogalmazni sem tudsz azt én hadarom
így ez lett az éjjelem és ez lett a nappalom
száll a dal minden hegyen át és tavakon
a hangfalakon át bele ezrek fülébe
hogy tudd merre jársz ha eltévedsz a sötétbe

refrén:

minden amit láttam és éreztem az igaz volt
az utca rámnevet a padka sírva szól
szürke reggelek vasbeton rengeteg
ahol mi nőttünk fel a lakótelepek

verse 2.:

én láttam már bandákban gyerekek százát
vagy apát ki kártyán játszotta el a házát
itt nincsen házszám csak emeletre emelet
társasházak vagy ha úgy tetszik telepek
2 szobára 5 gyerek ahol lift visz az égbe
mert a lépcső túl meredek a tetőt szinte súrolják a fellegek
mindenki menne de itt rekedt egy életre
ahol a város szmogot pumpál a szívekbe
itt már szinte a graffit is színezne
pár betű ráfirkálva a beton szirtekre ordít az alkonyat
csöpög a plafon és, omlik a vakolat
a falak mint a papír a zajokat áteresztik
a máról a holnapra életvitel belédtelepszik
amíg az ebéd a melegszik a gyerek lent lóg a téren
itt így telnek a napok, minden héten


refrén: