Abigél (musical) - Nincsenek csodák

(Gina):
Tündérmesét
ki hinne még
úgy, hogy eldobták?
Volt egy család,
volt sok barát,
s itt egy börtön várt!
Egy kőszobor a kertben,
nevetni volna kedvem!
Bolond ez mind,
most kell a hit,
csak hogy túl éljem!

Nincsenek csodák!
Az élet megy tovább!
És nincs mögöttem más:
egy ketté tört világ!
Nincsenek csodák!
Itt senki meg nem vált!
Egy gyermek szép hitét,
mi eddig bennem élt,
végleg szétzúzta egy kéz!
Megmondták ennyit ér!
Most bárki néz rám,
egy kis senkit lát,
és nem azt ki voltam rég!

Hamis reményt,
hazug reményt
miért is táplálnék?
Dacolni kell,
nem érdekel
a sok jó szándék!
Egy kőszobor a kertben,
nevetni volna kedvem!
Bolond ez mind,
most kell a hit,
csak hogy túléljem!
Vadon a virág felnő magától,
Legyen az apám bármilyen távol!
Ez a hely egy rút börtön,
Nem hagyom, hogy megtörjön!
Most miért adnám fel?
Harcolnom kell!

Nincsenek csodák!
Lépnem kell tovább!
Míg van bennem erő,
míg tart a bátorság!

Nincsenek csodák,
itt senki meg nem vált!
De miért gúnyolnék hát,
egy szép mesét,
egy érzelmes,
bájos legendát?
Abigél úgysem más,
egy játék csupán!
Így könnyebb lesz tán!

Hisz nincsenek csodák!
Az élet megy tovább!
És nincs mögöttem más:
egy ketté tört világ!
Ott nincsenek csodák,
hol szívem megfosztják
a legszebb álmoktól!
És vigasz nincs sehol,
De a világ most így egész!
Fogadd el ennyit érsz!
Ha bárki most néz,
egy más embert lát,
és a lány aki félt,
már nincs többé!
Nincs többé!