FankaDeli - Tény

Láttam a szemedben, és itt van még mindig
A nyelvem ingerli, mint az ujjak a szintit
Az emlékek sodornak, utcáról utcára
Itt szárít a Nap, mégis, mintha bundába
Rónám keresztül, aprócska városom
A remény testvérem, vele vérem átmosom
Tanárnő kérem, holnap tényleg behozom
De mi ez a sok üveg, Ferike itt a teraszon?
Még nem voltam 15, mikor jött a szerelem
Még nem vagyok 25, mikor eltemetem
De lapátom vonszolom, hátha ásni kell
Csak mész mendegélsz, aztán bárhol, bárkivel
Ilyen az élet, jobb, ha megszokod időben
Mire elkészül a fészek, a madárka kiröppen
A parkban, a kertben, vagy éjszaka a parton
A lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton
Már nem pattog az laszta, lent a pályán
Ezek emók vagy raszták, én meg csak árván
Állok itt szemben, fent a színpad közepén
Ha volna jel Istenem, esküszöm, követném
De tudom, létezel, mert ezerszer láttam
Hogy mindenki megkapja, nem csak páran
Aki másnak vermet ás, hiába álszent
És ne számíts senkire, egyedül állsz lent
Bármit is tettél, bármit is tettem
Tudjuk az igazat, itt bent, mind a ketten
Ha érkezik a düh, az irigység a harag
Megmérgez mindent, és csak pusztaság marad
A mennyországot nem vágom, ezért nem várom
Nekem a barátok, a csajok, és a családom
Akikért, és akikkel együtt mindent
Ha a felhőkre nézek, rám senki nem biccent
De hiszem és érzem, hogy nem csupán atomok
Mint milliónyi kis nap, úgy ti is ragyogtok
Kecskeméti kiskörút, még itt vagyok veletek
Itt vágom az utcákat, a padokat, a tereket

Refrén:
Mint az út és a sáv, a padka, a zebra
Felneveltek, hogy majd felneveld
A szerelem aprócska gyümölcsét
Amíg itt vagyunk, gyerünk, üvölts még

Hiába van kitartás, az a raphez nem elég
Én sokszor lusta vagyok, de van bennem tehetség
Ez nem nagyképű, ez csupán tény
Hogy nem egy nyári fickó a kecskeméti rém
FankaDeli Feri, majdnem száz kilóval
Örömlányokkal, zsarukkal, strigókkal
Egy szóval, mögöttem az utca a háttér
Ezért egy jó szó haver, bármikor rám fér
A pénzért rohantok, én rohantam előle
Mert, ha rámentem volna, már le lennék lőve (ja)
Na, gyerünk előre, nigthtchild a jelszó
Egy kis pancsolás, Rose fröccs, meg tengó
Itt a robi, a Kojsz, a Pisti, a Levente
Meg egy kis törcsi, a nyakamon a melegbe
Te vagy a közönség, én meg a bohóc
Mint anyám a rét, a fa, meg a pokróc
Ölébe aludtam, a világ így forog körbe
Hogy a gyermekem aztán, majd én veszem ölbe
De túl sok lánnyal sétáltam el az éjszaka
Ez genetika sajnos, vagyis a vér szava
Apám is ilyen volt, én is így vagyok
Csak ő ütött hirtelen, én meg rapet firkantok
El van ez szúrva, az ész hiába tudja
Hogy szeret a párod, mégis másikra bukna
És aki fickó tudja, ha álldogál a kishaver
Rád egyszerre a pokol összes kínja lel
Ilyenekről, mért rappel a Ferike vajon?
Nekem ez a terápiám, emésztgetem a bajom
A mosolyod kaszinó, este játszom a ruletten
Farmer és mikrofon, olcsó amulettem
Ébred az ösztönöm, szeretetre éhes
Na, olyankor nem számít, hogy menyasszony, vagy férjes
Tudom ez szánalmas, de ez jön belülről
A kezed babonáz, a combod elbűvöl
Fájó az igazság, de ilyen a férfi
Odalép vagy sem, mindegy, ha már nézi

Refrén:
Mint az út és a sáv, a padka, a zebra
Felneveltek, hogy majd felneveld
A szerelem aprócska gyümölcsét
Amíg itt vagyunk, gyerünk, üvölts még