Kormorán - Ha most itt lennél

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.

Szeress úgy te is: ahogy szeretném.

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad

Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.

Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még
Szeress úgy, ahogy szeretném

Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én
Szeress úgy, ahogy én

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...