Cserháti Zsuzsa - Hol vár engem?

Azt üzente a nap nekem,
vár ma rám, hogy elvigyen
magával arra, hol mindig zöldell a rét.
Hogyha fázom, átölel,
és ha szólok rám figyel,
hívatlan vendég ma nála nem leszek én.

Nagyszerű az alkalom,
erre vártam oly nagyon,
ha valaki bántott, gyorsan elfeledem,
Rossz ruhámat felkapom,
a szürke várost itt hagyom,
a napsugár a fényét adja nekem.

Hol vár engem, hol vár engem,
hol vár engem, ki úgy szeret.
Mondd el napfény, mondd el napfény,
mondd el napfény, hogy hol lehet.

Üzent mást is a nap nekem,
azt, hogy vár a kedvesem,
ki búcsú nélkül ment el egy másik után.
De a perc már oly közel,
visszatér és átölel,
kinn a réten vár, ma énreám.

Hol vár engem, hol vár engem,
hol vár engem, ki úgy szeret.
Mondd el napfény, mondd el napfény,
mondd el napfény, hogy hol lehet.

Azt üzente a nap nekem,
vár ma rám, hogy elvigyen
magával arra, hol mindig zöldell a rét.
Hogyha fázom, átölel,
és ha szólok rám figyel,
hívatlan vendég ma nála nem leszek én.

Hol vár engem, hol vár engem,
hol vár engem, ki úgy szeret.
Ó-ó-ó, mondd el napfény, mondd el napfény,
mondd el napfény, hogy hol lehet.

Ó-ó-ó, mondd el napfény, mondd el napfény,
mondd el napfény, hogy hol lehet.

Ó-ó-ó, mondd el napfény, mondd el napfény,
mondd el napfény, hogy hol lehet.

Ó-ó-ó, mondd el napfény, mondd el napfény,
...