Kormorán - Az otthon

Lefelé a Szamoson -
nem messze nagy hegyektől,
kinőtt egy falu a semmiből
dolgos férfi kezektől.

Hol a Csák nemzetség letelepült,
templom lett nemsokára -
Istennek adtak hálát,
s oltalmat találtak.

Egymást segítve éltek -
hosszú századokon át,
míg jött Kilencszázhetven -
jött pusztítón az ár.

Jött vöröslő gonoszság -
az ördögi gondolat -
Robbantsák fel a gátat :
Nem kell mi ott maradt !

Ott volt az otthon,
ott volt az első szó,
Ott volt a ház,
ott volt tennivaló.
Ott éltek apák, anyák,
ott nyugszanak az ősök -
Nincs többé térkép,
hol a hely megtalálható.

Víz áradt az élőkre,
végleg rabolva vágyuk.
Nem messze rakéták aludták
gyilkos, halott álmuk,

Hétszáznegyvenkilenc indult,
új hazát keresni.
Szakadva a gyökértől, próbált
új fa ága lenni.

Csak a templom s a holtak lelke
vár új napsütésre -
hogy az öröm vagy ború harangját
verjék ismét félre.

Hétszáznegyvenkilencen valahol
szétszóródva várják - míg
Halász Lajos eljárja utolsó :
sírdöngölő táncát.

Ott volt az otthon,
ott volt az első szó.
Ott volt a ház,
ott volt tennivaló.
Ott éltek apák, anyák,
ott nyugszanak az ősök.
Nincs többé térkép,
hol a hely megtalálható.

Isten házában csend van,
a szívekben három szó :
hétszáznegyvenkilencszer három -
Otthon, család, tennivaló.