ShakuEcho - Kávé

Olyan jó egy kávé mellett ülve,
képzeletek árjában elmerülve,
önkéntelenül is elmosolyodva,
mikor elképzelem a rajongva
imádott képét az emberemnek,
akit százak is kívánnak,
ezrek is szeretnek,
és nem is eretnek gondolat talán,
hisz mások is koloncként
lógnak a nyakán,
hogy lóghatok én is, képként a falán,
vagy a tárcájában meglapulva,
mert más esetekbôl már megtanulta,
hogy belülrôl fakad az igazi szépség,
bár efelôl lehet tán szemernyi kétség,
mert minden bizonnyal, aki ezt kitalálta,
azt rémként felküldte egy ipari bánya.
Kitöltve a kávé, az idô és a tér,
most minden belefér, minden belefér.
Úgy fûszerezi meg az egész napot,
mint fahéj a habot.
De a gôzölgô kávé mellett ülve,
saját magamtól elérzékenyülve,
a képzeletemnek lehetek a hôse,
olyan nagyszerû ember,
amire nem gondolt ô se,
és meglepôdve majd azt tapasztalja,
hogy mindenkitôl csak azt a tényt hallja,
hisz ezt hajtogatja egy rajongó tábor,
hogy a társamnak lenni
egy igazi mámor,
és egy nyílvesszôvel is meglepi Ámor,
villan a vaku, már készül a kép,
majd ott lesz a falon ez a belülrôl szép,
mert én vagyok, nem más,
aki annyira tetszik,
hogy látni akar, ha ébred, ha fekszik,
könyörög, hogy ne legyek sohase másé,