ShakuEcho - Találkozás

Hát, szervusz, megjöttem. Minden elmaradt mögöttem.
Ha megengeded, kicsit leülök melletted.
Bevallom, elfáradtam. Tudod, lent már nem várhattam.
Muszáj volt eljönni, egy kicsit megpihenni.
Azért szép, amit látok.
Ide nem érnek fel, csak az álmok.
És én ülhetek együtt veled,
ha még egy kicsit megengeded.
És mondd csak, innen föntrôl, mi a véleményed a Földrôl?
Kis emberkék rohannak, futnak, és te látod, hova jutnak.
Sokat hazudnak, nevetnek, unatkoznak, szeretnek.
Ott ölelkeznek páran, ott fekszenek a sárban,
ott a tévét nézik ketten, ott egy levél érthetetlen,
ott a kéz szorul ökölbe, a gyerek felsír a sírgödörbe.
Hiába is integetsz, ha nem figyelnek, mit tehetsz?
Csak lógázod a lábad, kezeden nyugtatod az állad.
Bocsánat, engedd meg, hogy szóljak, a szárnyadon kócosak a tollak.
Kisimítom, ha szabad. Bárcsak hallanám a szavad!
Furcsa, hogy itt nem is hallani, ha lent fáj valami.
Lehet, hogy lent minden valójában nincsen?
És én mindig veled ültem, csak rossz álomba merültem.
Álmomban zuhanni kezdtem, egy sárgolyóra estem.
Most biztosan kinevetsz, de hát te mindig itt lehetsz.
nekem meg vissza kell menni, kis emberkének lenni.
Na jó, lassan indulnom kell már, az a lenti élet vár.
Azért nagyon jó volt veled, kicsit ülni minden felett,
mosolyogni némán az Élet nevû témán.
Nem felejtem el soha. Most megyek, szia.