Rcpapa - Útvesztő

Mikor megszülettem nem tudtam milyen korba jövök
De nem gondoltam, hogy ilyen hamar felnövök
Mert minden más volt még gyerek voltam
Az élet rossz dolgaival nem foglalkoztam
Szabadon éltem megtehettem bármit
Nem foglalkoztam senkivel, mondhattak akármit
De a boldog gyerek kornak hamar vége lett
Elváltak a szüleim kiktől kaptam az életet
Az életet mely olykor fényben úszó ragyogás
Olykor sötét sívár elmeromboló támadás
Bármekkora pofont is kaptam az élettől
Lábra álltam mert én nem félek semmitől
De mire észbe kaptam felnőttem
A nagybetűs élet már előttem
A szüleimtől egy fontos dolgot megtanultam
Egy dolgot sose felejtsek el az a múltam
A múlt emlékeiből építem az életem
Sosem néztem hátra ezért el nem tévedtem


Az élet sűrű erdejében álltam és vártam
és bátran elindultam a jövőmet láttam nem
bántam hogy egy dolgot kívántam irántam
a sors legyen kegyes az útvesztő ne legyen végzetes


Minden más lesz, egyszer minden más
Mert előbb utóbb hidd el kell a változás
Válj azzá aki mindig is akartál lenni
Váltsd valóra álmaid tanulj meg szeretni
Ennyi csak ennyi, tovább kell lépni
Temetni a múltat, új lapot nyitni
Hinni magadban, hinni egy társban
Mert egyszer eljön kire mindig is vágytam


Az élet sűrű erdejében álltam és vártam
és bátran elindultam a jövőmet láttam nem
bántam hogy egy dolgot kívántam irántam
a sors legyen kegyes az útvesztő ne legyen végzetes


Belefáradtam mindenbe hidd el istenem
A harcot fel kell adjam, le tennem a fegyverem
Ezt súgja egy gondolat mi kínoz belülről
Ez a gondolat a magány, hisz rossz egyedül
De felettem tudod sosem győzhet a magány
Mert velem van a családom és ez simán
Elég ahoz, hogy a lelkem tükrével lássak
És boldogan kelljek fel majd másnap
Mert a gondolatomban őrzök minden szót és képet
Mely emléknek állít nekem egy festményet
Mely tökéletes számomra nekem a legszebb
És ugyanolyan fontos nekem mint nektek
Gondolataimat otthon levetem egy papírra
Fejem tűzes lángjából kipattan egy szikra
Úgy érzem a világnak el kell mondjam mit érzek
A jövő sötét sívár árnyékától félek
Mert sosem tudhatod, hogy mit hoz a jövő
Csak a rettegő mának élek hisz nekem az a fő
Hogy előretörhessek a rímeg göröngyös útjára
És talán megtudom az élet mit hoz nemsokára


Az élet sűrű erdejében álltam és vártam
és bátran elindultam a jövőmet láttam nem
bántam hogy egy dolgot kívántam irántam
a sors legyen kegyes az útvesztő ne legyen végzetes