V.I.Ny.O. - Verve fekszel

Verve fekszel,
Én mellre veszlek,
lehet, hogy nem
Téged kereslek.

A cipőmről
a sár leszárad,
nem tudom meddig
maradok Nálad.

És Te csak élsz tovább majd,
és mész tovább,
és nem marad semmi,
amit el lehet tenni,
és megérzem majd
talán a vér szagát,
és még az is lehet,
hogy a lelkiismeret
felébred,
s kér Téged,
Téged vagy Engem,
Téged vagy Engem.

Nem lehet mindenkinek,
nem lehet mindenkinek,
nem lehet mindenkinek,
olyan jó, amit képzelek
mindig.

Nem lehet mindig,
nem lehet mindig,
meg lehet inni,
amitol nem lesz mindig
rosszkedvem,

Téged vagy Engem,
Téged vagy Engem.

Verve fekszel,
Én mellre veszlek,
lehet, hogy már
nem szeretlek.

A cipőmről
a sár leszárad,
azt hiszem, nem
maradok Nálad.

És Te csak élsz tovább majd,
és mész tovább,
és nem marad semmi,
amit el lehet tenni,
és megérzem majd
talán a vér szagát,
és még az is lehet,
hogy a lelkiismeret
felébred,
s kér Téged,
Téged vagy Engem,
Téged vagy Engem.

Egy hideg éjszakán,
mikor nem is gondolsz rá,
Én ott vagyok Nálad,
és a Nagy Madár választ
Téged vagy Engem,

Nem szabadulsz meg tőlem,
és ha elbújsz előlem,
majd hátra tett kézzel
nézem, hogy vérzel,
Megfogom a vállad,
És a Nagy Madár választ
Téged
Téged.

Verve fekszel,
Én nem szeretlek,
az enyém lett
az utolsó perced.

A kezemről
a vér leszárad,
biztos, hogy nem
maradok Nálad.

Nem élsz tovább már,
és a Nagy Madárnál
egy jó pontot nyertem,
hogy végül megtettem.
Érzem már
a vér szagát,
az agyamban egyveleg,
meg kellett öljelek
Téged vagy Engem,
Téged vagy Engem,
inkább Téged, mint Engem.