V.I.Ny.O. - Kicsit a fényre

Kis, zöld növény a kórház falán
Körülnéz, hogy talál talán
Baktériumot magának,
Amit megehet, a többit vasárnap

Elkapja egy látogató, aki a templomból jön át,
Meglátogatni valami távoli rokonát,

És mindenki majd azt veszi észre,
Hogy lassan rohad el a jobbik énje,
És pénzek után futkos,
És borítékot dugdos
Az ápolónő zsebébe,
Hogy kitolja kicsit a fényre.

Én is szerethettelek volna,
De megtámadott egy gomba,
És amíg hadakoztunk egymással,
Te is drukkoltál egy másiknak,

A mentőautóban vártam,
Hogy bekötik a sebem és láttam,
Ahogy a nap átfénylik a tincseid közt,
Látod, a tükör is örül annak, hogy jössz,

De kérlek ne hozz semmi mást be,
Csak a papucsomat meg van az a kis plüss medve
Úgyse engedik az orvosok,
Hogy átaludjam a holnapot.

A lázlapom megmászom,
A hegycsúcson ülök és várom,
Hogy elmúljon az idő,
Jön a kis, gnóm ápolónő,

Ahogy kötést cserél, tisztán látom,
Hogy őa legcsúnyább az egész világon,
De mikor már túl sokan köpik le szegényt,
Meglocsolja azt a kis zöld növényt,

Ami egy szép napon talán
Benövi a kórház egész falát,
Baktériumot gyűjt magának,
A többit meg vasárnap

Elkapják a látogatók, akik a templomból jönnek át,
És szép világvége-misét énekel az egész ifjúság,

És mindenki majd azt veszi észre,
Hogy lassan rohad el a jobbik énje,
És pénzek után futkos,
És borítékot dugdos
Az ápolónő zsebébe,
Hogy kitolja kicsit a fényre.