Vodku - Nyakak a jégen

Négy méterrel a földszint alatt
megáll az idő, a pultnál ragad.
Székek szanaszét, penész a falakon,
kék-zöld minták sárgás alapon.

Itt minden este a pohárba nézve
terveket szövünk a jövő évre,
és nem kérdi senki, úgyis hiába,
hogy miért került a jövő a pohárba.

Elmúltam negyven, a szívemen ráncok,
nem érdekelnek a lányok, a táncok.
Abba is hagynám, de itt ez a dallam,
És muszáj, hogy halljam

Hátul a pulton hűlnek az üvegek,
jégben a testük, bennük az üzenet.
Tudjuk a szöveget kétezer éve,
és tudjuk azt is, hogy miért tesszük a jégre.

Messze Tenerife, messze ide Hawaii,
itt pont úgy van minden, mint tegnap vagy tavaly
ide nem süt a nap, itt nem zúg a tenger
itt nem tudja senki, hogy mikor van reggel.

Mi lett belőled, nézd meg az arcod,
és add fel végre a szélmalomharcot!
nem veszed észre, hogy röhögnek rajtad?
Hát muszáj, hogy halljad?

Túl fogjuk élni, ez csak egy presszó,
Inni kell eleget, és akkor lesz jó.
Négy méterrel a földszint alatt
Tágul a világ, már bontja a falat.

Élhetnék csendben, szépen és halkan,
panellakásban, két szoba hallban,
de nincs menekvés, hisz itt ez a dallam,
és muszáj, hogy halljam…