Enternix - Műanyag Álom

Álmodni talán szabad még
Hogy mindig gyönyörű kék az ég
Hogy nem vesz erőt a közöny rajtam
Azt csinálok, amit mindig akartam
Talán nekem elhihetnéd
Hogy nyugodtan megtehetnéd
A kocsmában engem zavarna,
A srác aki bámul és rád csorgatja

A nyálát és elképzeli
Hogy újra meg újra megteszi
És a szemével levetkőztet
És kiszívja minden erődet
Még szerencse, hogy nem érdekel
Mer' szerintem úgysem érlek el
De nem tagadom, hogy csorog a nyálam
És sokszor ezt a percet vártam

Nézlek és tompítom magam
Majd' elakad minden szavam
Egyszerre álom és vicces valóság
De nincs mögötte lelki adósság
Elakarom ásni a tudatom
De a világgal megtudatom
Mint a szavazásra váró elnök jelölt
Akit mindvégig megjelölt

A mögötte álló társaság
Vagy a csontig hatoló valóság
Így engem a tudat állapot
Ahogy néztem a kretén állatot
Hogy bámul, közben csorog a nyála
Te nevetsz, neki meg tátva a szája
Még jó, hogy engem nem érdekel
Mer' szerintem úgysem érlek el
Így éjjel, ahogy várom,
Hogy elnyomjon az álom
Fexem az ágyon
Kezem egy másik lányon
Hosszú még az éjszaka
De téged képzellek oda
Az arcod magam előtt látom
Ahogy fekszem az ágyon
Egy másik lányon
Utolér a műanyag álom