Kaukázus - Hiteles kikelet

A szél szokásos, a nap se remeg
A tél hosszabb, de szerelmesebb
a tavasz rövid, a nyár igyekvő
A fenyőerdő megdöbbentő
a tó közel, a vize csillog
látni benne halat itt-ott
ahogy haladnak árral szembe
fölfelé és ott vár a medve
a ház elalszik a hó alatt
etetem a madarakat
a küszöb rézből, a kályha kőből
a tűz melegből, gyapjú prémből
olvasom a Vadon szavát
Jack London most épp erre járt
ezer kutya köré futna
mondd el megint, mesélj újra
hát az emeleten a hálószobák
Prémek, takarók és mohák élnek
kint az ablakon, én évek otthagyom
nagy puha ágy, az anyukád ezt szerette
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet

Vannak bögrék, teák, kávék
keksz is kell, hogy legyen itt arréb
a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet
a fészert is én építettem, a barátommal kezdtük ketten
aztán neki dolga lett, és örökre elsietett
hát jó hogy jöttél, látogatni, mondd
milyen most a városba lakni?
Mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el,
mikor született?
Anyád hogy van, de hát látod, örül,
boldog, régen látott
Hiányzol neki, és nekem,
ő hiányzik, egyetlenem
volt egy nagy puha ágy
az anyukád ezt szerette...
és a ruhát ledobtuk a fotelekbe
úgy szerettünk minden este
összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni
lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet.