hiperkarma - Lidocain

A vakerom szar, de a haverod vagyok,
És a haverok a végén mindig győznek.
A nők is szeretik az olyan férfit,
Aki lépten-nyomon bántja őket,
És megalázza, belé ülteti,
Hogy a férfi az első, a nő a második,
A műsor végül
Az agyába épül.

És elhiszi, hogy az egyetlen út,
Ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit
Aki az útjába kerül
És a gondjai elől hiába menekül a piába,
Vagy bármi másba, ami szédít,
A dolgain ez már
Túl sokat úgysem szépít,
Mégis kell neki valami, ami szépen lassan
Mindent, de mindent,
De mindent
Leépít.

A vakerom szar, de a haverod vagyok,
És a haverok elõtt én mindig nevetek.
A filmeken, amiken otthon sírok
A haverod maradok, ameddig bírok.
Ez a törvény íratlan,
De a legszigorúbb, amit ismerek.
Tudod a heroinnál meg a fegyvernél is
Durvább, amikor megerőszakolod a

Lelkedet, ahogy én teszem,
És miattad teszem hidd el nekem.
Én nem tetoválnék magamra semmit,
Ha nem érezném úgy, hogy így
Még inkább a haverod lehetek
A vakerom szar ezen nem segíthetek,
Mégis látok
Valamit amit te nem

Látok valamit amit te nem, hogy

(refrén)
Szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytõl-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár?

A saját fegyvered végez veled
Aki látott téged tudja milyen vagy
A véredben van az élet, mégis
Fejjel lefele a sárban végzed
Meghalsz naponta kétszer
Látod magadat a mûtõasztalon
Bolonddá tett a kényszer
Tudom milyen, a választ is tudom

A végén mindig minden kiderül
A haverom vagy, nem vagy egyedül
A napba nézek és fázik a szemem
Látom amit te nem

(refrén)
Szépen lassan mindenünk leépül
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytõl-egyig felzabál az élet
Ezután mi vár?

(szóló)

A saját fegyvered végez veled
Aki látott téged tudja milyen vagy
A véredben van az élet, mégis
Fejjel lefele a sárban végzed
Meghalsz naponta kétszer
Látod magadat a mûtõasztalon
Bolonddá tett a kényszer
Hát én tudom hogy milyen és a választ is tudom

A heroinnál meg a fegyvernél is
Durvább, ha megerõszakolod
A lelkedet ahogy én teszem
És miattad teszem hidd el nekem
Én nem tetoválnék magamra semmit
Ha nem érezném úgy hogy így
Még inkább a haverod lehetek
A vakerom szar ezen nem segíthetek

Mégis látok
Valamit, amit te nem
Istenem
Valamit az égen, amit te nem
Hát istenem

Az van, ahogy

(refrén)
Szépen lassan mindenünk leépül (de te észre sem veszed)
Nemsokára elmúlik a nyár
Minket egytől egyig felzabál az élet (de te fel sem fogod)
Ezután mi vár?

(outro)