Feke Pál - Mindörökké te és én

Mindörökké Te és Én, Ámen !

Láss, kérlek nézz le rám,
Ez a karmester sorsa,
Egyedül csak gyötör a magány.
A bűzölgő sátáni színen már megtelt az aréna.
Művem kész, bilincsbe ver a félsz.
Súgd meg, uram, csak négyszemközt,
Szent célért a rút eszköz,
Így jó lesz, vagy mégsem?

Győzzön hát a kard, a csel, a méreg,
Vesszen ki hugenotta, mind!
Így jó lesz, vagy mégsem?
Kínzó kétség űz, elemészt e tűz,
Mondd, ez a végzet,
A sátán hátán megy a tánc.
Ha kell, az izzó poklot én megjárom érted,
És válok forró hamuvá.
Leszek a kard, csak te akard,
Csak küldj egy jelet, csak kérjed!
Így jó lesz, vagy mégsem?

Mondd, kell ez a tűz, mi ördögöt űz,
Szent Máglya, csakis érted!
Így jó lesz, mondd vagy mégsem?

Kell egy hős, ki erős,
És idelent harcol majd érted.
Így jó lesz, mondd vagy mégsem?
Kitől fél, menekül majd a sátán,
Hát csak féljen!
Így jó lesz, oooh vagy mégsem?

Égj! Szent tűz!
Tombolj láng, szabadulj el!
Ma összecsap Menny és Pokol,
Végső harc ma Jó és Gonosz közt,
Ma válj hát, légy eggyé, föld és ég !

Nézz rám, hallj hát ég,
Csupán egy jel kell még,
A kétely már feléget oly rég, oly rég,
Szívem nem kőszív, látod, hisz téged hív,
Nem hajt pénz, siker, becsvágy el nem vakít!
Tárulj hát, szent ég, semmi más, egy jel kell még.
Te vagy hitem, vigaszom, oooh kezdet és vég.
Szívem nem kőszív, jelenj meg hát, téged hív,
Ne hagyj most ily egyedül, félek,
Kérlek nézz le rám!

Ámen