Deniz - Angyal

1.
Évekkel ezelőtt, gyerekként régen,
A tv-t kapcsolgatva, nagyokat néztem,
Minden klippel, minden számmal
Erősödött a tudat, hogy majd ott állok a világgal
Szemben a színpadon, kezemben mikrofon,
Mögöttem egy csapat, értük az életem adhatom.
Vonattal keresztül az országon körbe,
Az üveg amin át láttam, magától tört be.
Válasz nincsen, egy kérdőjellel szemezek,
De nyugi nem téma, hagyjuk az egészet.
Telepi zenészek, a köz nyelvén repperek,
Ahol mindenki a saját szarjában hempereg.
Rólam ez lepereg, úgy mint az utálat,
Az évek folyamán csak egy név miatt utáltak.
Örökre hálával tartozom hogy elkezdtük
S bár máshogy látjuk, de ugyan úgy neveztük...

Refrén.
Fogd meg a kezem és vigyél magaddal, Angyal!
Minden éjjel, minden nappal!
Szárnyaim nincsenek, de repülni szeretnék,
Mert amit látok az rég nem a békesség!

2.
Minden egyes sorom csak egy szúrás a szívembe,
Ezt a számot is a csalódás ihlette.
Az életben a tanulás durvább, mint az egyetem,
Gondolatban a mikrofont már sokszor letettem.
Egy bálványt követsz, pedig ha vágnád,
Te is ráakaszthatnád simán a kamu táblát.
Anyám úgy nevelt, hogy jusson eszembe,
Mit érezhet a másik egy adott helyzetben.
Nem írok a fórumba, meg nem is nagyon kötekszem,
Ha hülye vagy rádhagyom, de lehet, hogy csak öregszem.
Az utcákat járva, helyem nem is találom,
De nem húzom be a csapatom s a barátom.
Ez alapvető szabály, ha már az utcára születtél,
Tudhatnád, hogy ez a pénznél többet ér.
Kedves mindenki, csak gondold át,
Ok nélkül hogy léphetne le ennyi barát!

Refrén.
Fogd meg a kezem és vigyél magaddal, Angyal!
Minden éjjel, minden nappal!
Szárnyaim nincsenek, de repülni szeretnék,
Mert amit látok az rég nem a békesség!